Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
VÉGH MÁRIA VERSEI
| Végh Mária: Éveim Amikor negyven éves lettem, nagyon sokalltam ezt a számot, egy évecskét hát letagadtam, hosszabbítván az ifjúságot. Nem tudtam akkor, mily parázslón ifjú, aki csak negyven éves, s magamat csalva ragaszkodtam ahhoz az egy ellopott évhez. Mikor azután ötven lettem, - de csak negyvenkilencet mondtam,- ma már tudom, én balga lélek, akkor is még mily ifjú voltam. És egyre szörnyűbb évek jöttek, milliók haltak, ifjan égtek... nem számoltam már életemmel, mindegy volt már mióta élek. Mindegy volt már, hogy meddig élek, - sorsom a messzi csillagokban, - harcoltam, írtam, árva lélek, egy elvadult embervadonban. Hány év repült el így felettem? lehetne száz, vagy ezer év is... volt úgy, hogy majdnem összetörtem, aztán szívem feléledt mégis. Élek, mint ősi tölgy az erdőn, évgyűrűimmel megjelölve, s lombkoronás magas fejemmel zúgom a dalt, - tán mindörökre! |
||
Végh Mária
Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed
A szerelem csak játék
Vagy lobogó fáklya
Mely ujjaidra ráég.
Nagy dolog a szerelem
S hogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, meleg kendő
Úgy betakar téged.
Erő elszáll, szépség hervad
Jön az ősz, a tél is
Aki szeret melletted lesz
Megbecsül majd mégis.
Az életet véges - végig együtt kell leélni
Úgy válik el, mit ér a nő, és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani
Kacagni, és sírni
A szerelem dal
Mit együtt kell megírni.
Ne félj