PETŐFI SÁNDOR VERSEI

 

 

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849.július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből kb. nyolcszázötven maradt ránk.

 

 

 

 

 

Petőfi Sándor: A VIRÁGOK

Ki a mezőre ballagok,
Hol fű között virág terem,
Virágok, szép virágaim,
Be kedvesek vagytok nekem!
Ha látom, mintha lyányt látnék,
Szívem reszket, keblem dagad. -
Síromra, hogyha meghalok,
Ültessetek virágokat.

 

 

 

 

Petőfi Sándor : A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, Ha meggyógyitod: Édes örömkönnyeket sír, Édes harmatot. Hozd magaddal a pacsírtát, Nagy mesteremet, Aki szép szabad dalokra Tanít engemet. S ne feledd el a virágot, Ne feledd el ezt, Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed. Nagyobbodtak a halálnak Tartományai, S bennök sokan a szabadság Szent halottai; Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt, Hintsd reájok szemfedőül A virágokat!

 

 

 

Petőfi Sándor : Te a tavaszt szereted Te a tavaszt szereted, Én az őszt szeretem. Tavasz a te életed, Ősz az én életem. Piros arcod a tavasz Virító rózsája, Bágyadt szemem az ősznek Lankadt napsugára. Egy lépést kell tennem még, Egy lépést előre, S akkor rájutok a tél Fagyos küszöbére. Lépnél egyet előre, Lépnék egyet hátra, S benne volnánk közösen A szép meleg nyárba'. (Szatmár, 1846. október 7-10.)

 

 

Petőfi Sándor:
Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, 
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, 
De látod amottan a téli világot? 
Már hó takará el a bérci tetőt. 
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár 
S még benne virít az egész kikelet, 
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már, 
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet... 
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! 
Ki most fejedet kebelemre tevéd le, 
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? 
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre 
Könnyezve borítasz-e szemfödelet? 
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, 
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, 
Fejfámra sötét lobogóul akaszd, 
Én feljövök érte a síri világból 
Az éj közepén, s oda leviszem azt, 
Letörölni véle könnyűimet érted, 
Ki könnyedén elfeledéd hívedet, 
S e szív sebeit bekötözni, ki téged 
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

 

 

 

Oldal: PETŐFI SÁNDOR VERSEI
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat