dr.Miszti Lajosné Katalin
Mysty Kata
verseit írásos engedélyével tettem fel.
Üveggolyó
Kicsi üveggolyó, amit adhatok,
Ezt mindig magadnál tarthatod.
Legyen ez az életed mása,
Útjaid, céljaid biztató varázsa!
Ha kezedbe veszed és nézegeted,
Lásd benne azt, mit a jövő üzen.
Gördítse fonalát sorsod labirintusán,
Fénye éke kísérjen vágyaid vonatán!
Szeresd benne mindig önmagadat,
mert embervoltod egyszeri csoda!
Aztán, ha egyszer majd eljön a vég,
Kezeid közt simogasd kicsit még...
Mysty Kata
Mysty Kata
(részlet,eredeti vers Poét.hu.)
Csak gyűlöld, gyűlöld meg,
a pusztító gyilkos vészt, a büdös halált,
a tank, az ágyú,
és minden fegyverszörny dalát.
A lövészárok bús sarát,
a hideg gyászos éjszakát,
az emberi jaj és félelem zaját!
Az életnek bús alkonyán
A Jóindulat szent gyümölcse a béke,
Ameddig megterem,
A Élet Napja nem dől alkonyatra,
Isten mutat utat...
De cselekedni ember tud csak érte.
Ágról szakadt levelek,
együtt érzek veletek,
Az élet íze, színe rég
egy bánattemető regény.
Elhullotok, elhullunk,
egyszer véget ér utunk.
"Ágrólszakadtak" vagyunk,
elszáradunk, meghalunk.
Elhullotok, elhullunk,
avar alatt álmodunk.
Ágrólszakadtak vágyaink,
Visszatérnek álmaink.
"Ágrólszakadtak" vagyunk,
avar fedi tavaszunk.
Fákról ezer szín pereg
levélen vérző ereken.
Mysty Kata
Avar fedi tavaszunk
Mysty Kata
Csend-élet
Csend-élet, ha csenddé leszek,
Benned kicsit eltévedek...
Vándorlásom véget itt ér,
végállomás te, s én - tiéd!
Őrzőm volnál, nem támadóm...
Lelkem lenne a számadód.
Nyitottabb már nem lehetek,
Szeretethez nagy-nagy keret.
Arany szélem oly csillogó,
rajta minta csak rokokó,
Ezüstös szál, - oly virtuóz...
Sima selymén alig hulló.
Csend éledne , ébresztene,
a reggel így kiszínezett ...
Élet röppen, meg se zökken,
Csend zenélne köztem s közted...
Legszebb szó, a harangszó,
Ha úgy érzed, hogy neked szól.
lelked mélyen áthatol.
Amit üzen, hallhatod...
új álmokat álmodón,
és szent tüzeket csiholón.
Mennyből angyalt rajzoló,
szép hangzatos magyar szó,
Anyánk hangját visszhangzó,
mint hárfa, pánsíp olyan jó!
Hozzám hajol, hozzád ér,
"apró szentről" dalt idéz...
Atyánk szavát hallató,
s egy Hozzá szóló meghívó!
Legszebb szó, a harangszó,
az életre biztató.
Vele égi hárfa - szól:
harangjáték, - kékre kék...
arany szólam égbe kél.
Benned cseng-bong, ott zenél,
Giling-galang dala Fény.
Mysty Kata
Advent és gyertyafény!
Mama ölel ma is...
Érzem átölel, keze még
kezemben - elalél,
Dédelgető, óvó kezén...
védelmező melegség,
bizseregve érzem én...
Adventi gyertyafény...
- az arcát idézi elém.
Nekem ragyog szeme...
és szemében a messzeség,
az égi kékben fiatal még!
Gyönyörű ez a kép...
A várakozás ettől oly szép!
Gyertyasor lett az éj,
szeretetet hív és reményt.
Az élet csodája Te légy!
Advent és gyertyafény!
Mysty Kata
Halak vagyok
Halak vagyok ,
gondokban úszom,
horgászszívre vágyom,
nékem is van álmom!
Halak vagyok
csalit nem akarok,
horgászok barátaim,
Közösek vágyaink.
Mondd, aki zavaros
vízben halászgat,
vajon kinek árthat...
ha nem magának?
Úszhat árral szemben ,
csak vigyázzon...
Talán cápa várja,
s az - nem barátja!
Mysty Kata
Hiszek
Minden hihetőben:
a jóság bűnt
kizáró erejében,
a szeretet általi
túlélésben,
az anyaság tiszta
szentségében,
a hűség sejtjeinkben
létező békéjében,
a szépségből fakadó
tetterőben,
a szeretet mindenek
fölöttiségében,
a színek
frissítő melegében,
a szavak lelkesítő
csöppjeiben,
a bizalom rejtett
hajtásaiban,
gyökerezni képes
akaratban,
a bennünk csirázó
boldogságban,
Isten teremtő
igazságában.
A harmónia
titkos csodájában.
Anyád lennék,
ki most vagyok.
Lennék dajkád,
`ki egykoron.
Életed polcán
csupa mosoly,
poros bohóc.
Falon futó fény,
ital az asztalodon,
és Étked még
hallgatagon.
Éjt és nappalt
vigyázó kabalád.
A gyöngy rajtad,
"talmi" ragyogás.
Világ az éjszakán,
derű a napod
minden borús
hajnalán.
Bolond démon
szívből, igazán!
Tavaszvarázs,
hogy legyél
mindig életvidám
Fiú! Leány!
Mysty Kata
Lelkem a kertem
Lelkem a kertem,
helyem megleltem.
Aki jön, bevezetem,
pázsitjára leültetem.
Nézd! - ugye látod?!
Vége a láthatáron.
Minden tiszta kék,
mennyboltig elér!
Figyeld a játszi fényt!
Ott él a Remény!
Hallod a tapsot?
Mennyi örömöt hoz!
Jobbra egy kanális,
éppen, hal-majális.
Pánsíp hangja szól,
déli szél "rá"hajbókol.
Kezek tánca tetszeleg!
Lanton imák pengenek.
Lélekfátyol színteret ácsol,
ünneplő Életet barkácsol...
Mysty Kata
Lélek mozdulj!
Lelketlenség,
"házi" baj!
Hétköznapi
rút robaj!
Közöny öve
rajtad van,
Minden napod,
szánatlan.
Emberi szó,
téli fagy.
Jégre hulló,
cserben hagy!
A más baja..
nem tiéd,
Üsse is kő,
a másét!
A magyar sors
nem közügy,
napról napra
csak ürügy!
Lélek mozdulj!
Ne alkudj!
A nemzet árán
ne hazudj!
|
Mysty Kata
Világra jöttem
Kikelet vett ölébe,
hóvirágillattal locsolt,
március hajnalán.
Világra jött drága kincsét
napsugárba pólyálta, s
fényével átölelte .
Magához ölelve könnyezett.
Sírása Élet könyvébe írt.
Nem voltam kíváncsi,
anyám kínjait nézte
sok kíváncsi... miattam
a születésem meggyötörte;
Vétlen okozója lettem,
farfekvéssel születtem,
láztól, kíntól gyötörten.
E láztól égve,
semmiből valakivé
szeretete érlelt.
MYSTY KATA
CSODA SZÜLETETT
Biró Ildikó képszerkesztése