SZÉP DALSZÖVEGEK
A NÓTA HIMNUSZA
Kis hazánknak áldott földjén
Ha egy gyermek születik,
Édesanyák dúdolgatva
A szívükhöz ölelik.
Dallal szőnek minden álmot,
Mely a rónán lágyan ring,
Magyar földön minden ember
Egy szép dallal születik.
Amíg élünk végig kísér
Tiszától a Dunáig,
Lelkünkben a magyarnóta
Nem hervad, csak virágzik.
Bárhol járunk a világban
Messzi földre kerülve,
Ha felcsendül egy magyarnóta,
Könny szökik a szemünkbe.
Ezt a kincset csak mi kaptuk
Őseinktől örökbe,
Ez segít át minden napon,
Bánatban és örömbe'.
Szóljatok hát dalos ajkak,
Hirdessétek sokáig,
Kis hazánknak áldott földjén
A magyarnóta virágzik
Szerzők: Siliga Miklós - László Mária
Szövegíró: Sallai Mihály
Zeneszerző: Horváth Jenő
Kócos fejed, ha rám hajtod,
szeretném a hamvas arcod
megcsókolni lágyan.
Legyen ahogy te akarod,
ha nem szeretsz búcsút mondok,
Elfojtom a vágyam.
Így még soha nem szerettem,
senki mást az életemben,
nincs egy nyugodt percem.
Rajtad kívül nincs más gondom,
érted iszom, züllök folyton.
Arra kérlek, gyógyítsd meg a lelkem!
Kinyílott a búzavirág,
színes lett az egész világ,
hogy az enyém lettél.
Elszállt ez a zord hideg tél,
köszönöm, hogy mindenkinél
boldogabbá tettél.
[:Eljött az ősz, a tavasz,
ha te mindig enyém maradsz,
csak utánad vágyom,
Kerülöm a züllést, nótát,
összetépek szegfűt, rózsát,
Te leszel az egyetlen virágom.:]
Dalszöveg
Ajándék volt minden perc és óra,
s ezt úgy illik, hogy megköszönjem én.
Hát ezért jöttünk most találkozóra,
emlékeim, üljetek körém!
A kislány, aki valamikor voltam,
itt belül, érzem, sosem változott.
A hegedűs, ki hegedül a holdban,
velem gyakran találkozhatott.
Hisz álmodhattam, s álmom
mind valóra vált,
kincskereső kedvem
kincseket talált.
Futottam az úton,
ahol más csak állt,
örömöm, mint szikra szerteszállt!
Én nem emlékszem rosszra, csak a jóra,
csak arra, ami sikerült nekem.
Ajándék volt minden perc és óra,
ajándék az egész életem!
Hisz álmodhattam, s álmom
mind valóra vált,
kincskereső kedvem
kincseket talált.
Futottam az úton,
ahol más csak állt,
örömöm, mint szikra szerteszállt!
Én nem emlékszem rosszra, csak a jóra,
csak arra, ami sikerült nekem.
Ajándék volt minden perc és óra,
ajándék az egész életem!
Ajándék az egész életem!
Ajándék az egész életem!
Szövegíró: ifj.Kalmár Tibor
Zeneszerző: Nádas Gábor
Hát nem sikerült
Hát nem sikerült,
hittem benned és most kiderült,
mint a földtől a csillagos ég,
tőlem oly távol állsz,
külön utakon jársz.
Hát nem sikerült,
közös témánk is rég kimerült.
Akkor érzem, hogy egymástól már
milyen messze vagyunk,
amikor hallgatunk.
Idegen neked a gondom,
hidegen magadnak élsz.
Idebenn szívemnek
százszor elmondom,
könnyeket nem érsz,
de válni oly nehéz.
Még nem sikerült,
mert a lelkem is megsebesült,
mégis őszintén kimondom én,
bárhogy fáj is e szó:
Nem vagy hozzám való.
Nem tehetsz róla,te nem vagy hibás,
ilyennek születtél tán.
Túl fogom élni, mint akárki más,
csak lesz néhány rossz éjszakám.
Hát nem sikerült,...
...Nem vagy hozzám való.
Nem vagy hozzám való,
Nem vagy hozzám való.
Zerkovitz Béla
Most amikor minden virág nyílik
Dalszöveg
vers 1:
Hosszú volt a legénybúcsú
röstellem a dolgot,
de azóta végigjártam
mind a virágboltot.
Bűbájos szép tavaszi nap
hajnalodik máma,
jól esik a friss levegő
a nagy lumpolásra!
refrén:
Most amikor minden virág nyílik,
orgonától a kis gólyahírig,
mikor vége van a fagyos télnek,
amikor a fecskék visszatérnek.
Mikor a természet újra éled,
Valahára boldog leszek véled,
megölelném az egész világot,
néked adnám mind-mind a virágot.
vers 2:
Nem szoktam én duhajkodni,
csak épp mostanába'
hébe-hóba belenéztem
a pezsgős pohárba.
Most már úgysem tart sokáig
ez a facér élet,
ma viszek az oltár elé
szép kis feleséget.
refrén:
Most, amikor ... stb.
vers 3:
Elhangzik a nászinduló,
szétoszlik a násznép,
így volt ez már számtalanszor,
nálunk se lesz másképp.
És azután visz a gőzös
messze Olszhonba,
ott ébredsz fel virágok közt
ölelő karomba'.
refrén:
Most, amikor ... stb.
Szövegíró: Szabó Sándor
Zeneszerző: Kőszegi Pál
Nem tudok lemondani rólad
Nem tudok lemondani rólad,
nem lehetsz másé, csak az enyém,
s ha becsülete lehet még a szónak,
ameddig élek, úgy szeretlek én.
Nem tudom elképzelni másképp
jövőmet most már csak veled,
mert mit ér, hogyha minden mást elérnék,
ha egyszer téged elvesztettelek.
Tudom, az emlék benned is él még,
neked is örök zsarnokod.
Megtagadhatsz mindent, ami köztünk történt,
de önmagad meg nem tagadhatod.
Nem tudok lemondani rólad,
nem lehetsz másé, csak az enyém,
s ha becsülete lehet még a szónak,
ameddig élek, így szeretlek én.
Tanunak hívom én az emlékezetet,
eltűnő órákat, a meghitt perceket.
Álmot, melyet reményszálból
ketten együtt fontunk.
Azt, hogy most már mindörökre
összeforrt a sorsunk.
Nem tudok lemondani rólad,...
...ameddig élek, így szeretlek én.
Szabolcska Mihály: Ákácfavirág
Tele van a város
Ákácfavirággal,
Ákácfavirágok
Édes illatával.
Bolyongok alattuk
Ébren álmodozva,
Mintha minden egy ákácfa
Nekem virágozna!
Mintha a nagy utcák
Lármája elülne,
S körültem a város
Faluvá szépülne:
Mintha csak ott járnék
A mi kis falunkba':
Ráösmerek illatáról
Minden ákácunkra...
Ákácfaerdőség,
Kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom
Ezer szép emléke:
Milyen gyönyörűség
Gondolni is rátok,
Házunk előtt bólingató
Ákácfavirágok!
...Óh, hol van az álmom,
Mit alattuk szőttem?
Az a világ, ami
Akkor állt előttem?
Hoválettél, hová,
ábrándok világa?
Te maradtál csak belőle
- Széthullóba, veszendőbe -
Ákácfa virága!
Kalmár Tibor:
Aki nékem mindenem volt, sose legyen senkije,
S amitől a legtöbbet vár, ott ne vigye semmire.
A szívében gyűljön össze a sok rossz, mit rám hozott.
Aki nekem mindenem volt, százszor legyen átkozott.
Százszor legyen átkozott.
Aki nékem mindenem volt, egyszer tudjon hinni még.
Koldus legyen a hitével s rabolják meg a szívét.
S amikor már szíve felé egy új szív se intene,
Kárhoztassa az Isten, hogy én legyek a mindene,
Én legyek a mindene.