ELTÁVOZOTT SZERETTEINKÉRT...

 

 

 

  

 

 

 

"Csak az hal meg,akit elfelejtenek."

 

 

 

 

Emlékező lángok

 

Ma égtetőig lobbanjanak az emlékező lángok,
ma minden árva sírhanton legyenek virágok,
hogy egyetlen lélek sem érezhesse azt,
Halottak napján magára marad.

 

 

 

 

 

 

Millei Lajos

 

Egyre többen vagytok
(Halottak napjára)

 

 

 

 

 

 

  

  

 

 

 

 Szuhanics Albert

 

A temetők csendje

 

A csend képei ímé szoborképek, 
mint az idő, ha megállani kész. 
A pillanat, mely jéggé dermede, 
zöld mohába, enyészetbe vész.

 

 

 

 

Purzsás Attila
Emlékezzünk

Békés, meghitt síri csendben,
Némává lett szeretettel
Gyújtunk gyertyát minden évben,
Nem feledett érzésekkel.

Megható a sok gyertyafény,
S szívünkben ott él a remény,
Hogy mind békében nyugszanak
Itt e megszentelt föld alatt.

Kedves drága szeretteink,
Kikre mindig emlékezünk,
Könnyes szemmel mondunk imát,
S tesszük szívünkre a kezünk,

Mert tudjuk ott élnek tovább
Minden egyes dobbanásban,
S látjuk szemük csillogását
Mindegyik kis gyertyalángban.

Emlékezzünk békés csenddel,
El nem múló szeretettel,
Gyújtsunk gyertyát a lélekért,
A holtakért s az élőkért.

De ha elmúlik ez a nap,
Ne múljon az emlékezés,
Maradjon meg a szívünkben
Minden nap a reménykedés,

Hogy szép szeretetben éljünk,
S ha egyszer majd véges létünk
Alkonyához elérkezünk,
Békességben pihenhessünk.
.
Gyújtsanak értünk is gyertyát,
S teljesülnek reményeink:
Ne feledjenek el soha
minket sem a szeretteink!

 

 

 

 

 

Édesanyám! 

 

 

 

Novemberben egy sírhalomnál
Emlékeimmel magam vagyok,
Egy gyertyaszállal egy szent halottnál
Lehajtott fővel csak hallgatok.  

 

 

 

Erzsébet-napon most mit adhatnék át?
Virág helyett egy verset hagyok,
De fenn az égben a vén poétát
Dallal köszöntik az angyalok.   

 

 

 

Könnyem kicsordul a búcsúzásnál,
S egy halk imát még elsuttogok,
Emléke lángja a napsugárnál,
S a csillagoknál szebben ragyog.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A halottak napja: keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják, a "szenvedő egyház" ünnepe, a Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

 

 

 

DAL A HŐSÖKÉRT
Carmen óda
Írta:Törő Zsóka

 

 

 

Értük szól most énekem,
Akik hősként haltak,
Nem volt bennük félelem,
Szent ügyért harcoltak.
Ez lebegett előttük
Az utolsó percben,
Szétszóródott a testük,
Sírjuk jelöletlen. 

 

 

 

 

 

 

Kovács Sándor - Szólok a szeleknek

 

Ezen az egy napon
Ne fújjatok szelek-
Égjenek a gyertyák
A sírhalmok felett. 

 

 

 

 

 

 

 

Monok Zsuzsanna Kikelet:
Halottak napján 

 

 

Ekkortájt az őszben,
minden esztendőben,
sóhajok szállnak a
csendes temetőkben. 

 

Halottak napja van.
A gyertyák fényében
Itt-ott halk zokogás,
hallik az éterben.  

 

A néma sóhajok
az egekig érnek,
fájdalmuk a szívben
tűszúrásként élnek.  

 

 

Siratjuk a szülőt,
társat és gyermeket,
s a nem velünk megélt
e földi éveket.  

 

 

Van, aki elmélyül
az emlékezésben,
van, ki imádkozik
csendes békességben. 

 

Egyetlen remény él
mindünknek lelkében,
hogy majd találkozunk
ott fönn, – a Mennyekben.

 

Lobogjatok gyertyák,
égjetek mécsesek;
s lelkeink üdvéért
szálljon fel fényetek!  

 

                                          2014. 10. 31.

 

 

 

 

Kun Magdolna 

 Sírok Anyám

 

 

 

Sírok anyám, sírdogálok, mint a pergő őszi eső,
mely mélyre szántott arcomra
könnyként rácsorog,
mert ma is ugyanúgy fáj az a szívbevájó tudat,
hogy nem vagy többé nekem, bárhogy lázadok.
Úgy elzokognám minden bánatom,
mi fáradó napokon erőtlenné tesz,
de látod édesanyám, meggyűri az idő
ősz hajszállal teli fáradt fejemet.
Ma sírodnál állok és szótlan hallgatok,
csak gondolatban idézem fel égszín szemedet,
simogató szavaid, melyek bearanyozták
a kislány és felnőttkori boldog életet.
Elszállnak a hónapok, s majd elszállnak az évek
de mosolygó vonásaid élénk színben látom,
s azt a kopottá vált barna pöttyös kendőt is,
melyre rácsókoltam néha minden sóhajtásom.
Most rózsát hoztam neked, drága édesanyám,
egyszerűen fehér, halvány őszirózsát,
mely úgy illatozik fejfád árnyékában,
mintha kertedből hajolna
a sziromvégű hajtás...
Hideg az éj édesanyám, dérbe fagy a könnyem,
lábam alatt fekete föld málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.
Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.
Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden álmodás,
mert nem simíthatom arcát annak,
ki örökre itt hagyta földi otthonát.
.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Halottak napjára... Emlékezz ma mindenkire, kiket szerettél, s már nincsenek, De azokra is gondolj, kik itt vannak még veled. Gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt, Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng. Lobogjon a gyertya, a harcban elhunyt lelkekért, Kik meghaltak az én s te létedért, Kik családjukat vesztették el, kik egyedül maradtak, Kik értem, érted s értünk mindent feladtak. Végül emlékezz azokra, kik nem lehetnek már veled, S egy perc erejéig, csendben hajtsd le a fejed, Majd gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt, Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng. Bojtor Zsuzsanna

 

 

 

 

 

Szuhanics Albert

 

 

Kőangyalok a sírkertben

 

 

Kőangyalok a sírkertben
szomorúan álldogálnak,
arcuk zöld a vén mohától,
meglehet hogy minket várnak?

Őrizői emlékeknek,
nyugalomnak, s a hűs csendnek,
e szomorú temetőben,
hol az álmok megpihennek.

Holtak napján ébred a múlt,
feltámad sok régi emlék,
az elmúlás leple foszlik,
hisz ők velünk éltek nemrég!

Szeretetünk a szívünkben
őriz sok-sok kedves arcot,
az ő sorsuk betelt immár,
többé nem vívnak új harcot.

Legyen békés pihenésük
itt az áldott hantok alatt!
Gyertyát gyújtunk őérettük,
mécsest hoztunk, s virágokat.

Olyan lészen a temető,
mint a csillagos ég tükre,
ha lenéznek mosolyognak,
ráismervén hű lelkünkre...

Kőangyalok ragyogjatok
bús mosollyal vigaszt adva!
Tán a kő is életre kel?
Pedig ma van holtak napja... 

 

Debrecen, 2012. október 25.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szuhanics Albert 

 

Halottaknak napja jön el

 

Őszirózsák, krizantémok
vigyétek a híreket,
a holtaknak üzenjük ma
mi szeretünk titeket!

Bár testetek lenn a sírban
mindörökre megpihen,
s a föld pora jótékonyan
ölébe zár odalenn...

A lelketek égi honban
Istenünknél él tovább,
emléketek úgy őrizzük,
mint csillagfény éj honát.

Halottaknak napja jön el,
kicsiny gyertyák, mécsesek
élő lángja szerte lobog,
mi gyújtottuk értetek!

Mert szívünkben éltek velünk
amíg sírba nem szállunk,
a szeretet őrzi tovább,
álmaitok s az álmunk...

A temető fényben úszik,
nincs ennél szebb alkalom,
minden mécses értetek gyúl
ezen a csodás napon!

 

  

 

Debrecen, 2012. október 27. 

 

 

 

 

 

 

Juhász Magda 

 

Halottak napján 

 

Köd telepedett az égre, 
indulunk a temetőkbe. 
Lábunk alatt csörgő avar, 
fű, fa, virág halni akar. 
Megyünk búsan, fájó szívvel, 
régi álmok emlékivel. 
Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk, 
de a szívünk megnyugtatjuk. 
Hogy ott voltunk, láttuk őket, 
tőlünk korán elmenőket. 
Láttuk őket, zörgő csonttal, 
nyűtt ruhákban, siralommal. 
Szájuk mozdul, néma szóra: 
- Imádkozni de jó volna. 
Hol hagytátok az imákat? 
Földi lények, földi árnyak! 
Hová lettek a zsoltárok? 
Nincsenek már?! Csak virágok? 
És a hervadozó őszben, 
reszketünk a temetőkben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Koki Diána 

 

A szeretet lángjai  

 

Felgyúltak ma a szeretet lángjai; 
Azt üzenik: Nem felejtettünk el benneteket! 
Erősebbek most a szív fájdalmai 
És sűrűbben hullatjuk a könnyeinket. 
Magával ránt a múlt és képeket tár elénk, 
Emlékkockák millió ködös fátylából 
Fakó, ismerős hangfoszlányt hallunk még. 

Elsuttogunk egy fohászt szeretteinkért, 
Ahogy minden évben tesszük halottak napján. 
Néha még ránk tör az örök kérdés: Miért? Miért?... 
De nem köthetjük össze az élet szakadt fonalát. 
Látjuk a szeretett arcokat: ki rokon, ki barát, 
S bár távolinak tűnnek, oly homályos a kép, 
Ők talán vigasztalva fogják az itt maradtak vállát.

 

2009. október 20.

 

 

 

 

 

ARANYOSI ERVIN: HALOTTAK NAPJÁN 

 

 

 

 

 

 

 

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

 

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol. 

 

 

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M'ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket. 

 

 

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál! 

 

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek. 

 

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle... 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: ELTÁVOZOTT SZERETTEINKÉRT
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat