ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK

ZEMPLÉN,AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick

LEJKONÉ KRISTÓF OLGA VERSEI

 

 

 

FÁJÓ ÉRZÉSEK--Olga Kristóf Lejko

A nap sugarai nyugovóra térnek,
fakuló fényei - árnyai a télnek.
Naplemente hamar sötétségbe borul,
vöröslő szépsége hegyek mögé vonul.

Gyönyörű jelenség - és amíg láthatom,
egy igaz, eszményi világról álmodom.
De jön a sötétség, amitől rettegek,
amiben szemernyi örömet sem lelek.

Kísért mint a vulkán, mely pusztulást okád,
és kétségbe taszít - bár nem látom okát.
Nélküle az élet álomszép lehetne,
de sötét rémálom settenkedik benne.

Felébreszti bennem a félelmeimet
a magánytól való rettegéseimet.
Magamra találást várok, de hasztalan
- más szenvedésével vigasztalom magam.

Félek kimutatni fájó érzéseket,
mert egy rossz lépésem mindent tönkre tehet.
Ha sebezhetőnek és gyöngének látnak,
- kegyetlen a világ - sokan kihasználnak.

Ha jól kezelem az élet valóságát,
megtapasztalom a lélek szabadságát.
Az elveszett lelkek egymásra találnak
s a horizonton át az egekbe szállnak.

Nem én választhatom meg az életemet,
de én viszek bele bánatot, örömet.
Úgy engedem el a zavaró dolgokat
mint az ősz rázza le fákról a lombokat.

Földi szeretetből lesz mennyei béke
fényességben ragyog az alagút vége.
Csak attól félek, hogy mire oda érek,
addig magam mögött nagy rombolást végzek.

Mindennapjainkban Istent elfeledjük,
de szenvedéseinkben újra felfedezzük.
Akkor hasznos dolgok hasztalanná válnak
és a gyötrelmeink békére találnak.

 

 

 

 

MINT GYERMEK - Lejkoné Kristóf Olga
Húsvéti hangulat képekben

Gondolataim távolban járnak,
nézem a kopasz, lombtalan fákat,
de árva szívem szép tavaszt várja,
úgy vágyom meleg Nap sugarára!

Vágyom a méhek zümmögésére,
fák és virágok ébredésére.
Vándormadarak érkezésére,
ébredő tavasz zsendülésére.

Várok, mint gyermek a kedves szóra,
induljon már a tavaszi óda!
Sétáljak újra virágos réten,
ragyogjon a Nap a kéklő égen!

 

 

 

 

 

ESTI HOMÁLY - Lejkoné Kristóf Olga

Megérkezik 
az alkonyi homály,
lecsendesül 
a mező és a táj.
A Nap is viszi 
fénylő sugarát,
színben tobzódó, 
múló aranyát.
Visszakacsint 
a sárguló fákra,
a hegyekre, 
a cikcakkos csodákra.
Megvárja, míg 
a virág zárja kelyhét,
madár csőrével 
tisztogatja pelyhét,
sugár pilláit 
ráveti az égre,
tudja, ráborul már 
az éj sötétje.
Az esti homály 
csendben hívogat,
enyhe szellő 
érinti arcomat.
Pihen a csónak,
nád is szundikál,
a Hold hallgat
ő az, aki vár.
Víz tükrében
a Nap elmerül
és helyére a
Holdvilág kerül.

Mokcsakerész, 2015. augusztus

 

 

Ősz leánya
OSZI CSODA -Lejkoné Kristóf Olga

Ősz leánya - ősz tündére,
megérkezett a vidékre.
Megigéz minket szépsége,
és tündéri szőkesége.
Szőlőág van a kezében,
gyönyörködik levelében!
Aranyszínű, mint a haja, 
ennél szebb csak a lány, maga!
Öleli a fény nyalábja,
szél az Ő zenéjét játssza,
haját a nap átszínezi,
szép alakját körbeveszi.
Tobzódik a fény körötte!
Szőlőlugas áll mögötte,
melynek illata bódító,
mint a leány, oly csábító.
Ha elvonul, elszáll az ősz!
Fák közt erős szél kergetőz,
hull az eső, hull a levél,
a dérrel - besurran a tél.

Mokcsakerész,2015. szeptember


 

 

CSAK AKKOR ÖREGSZÜNK
Írta: Lejkoné Kristóf Olga

Fiatal korunkban
csodára szomjazunk,
mindent kipróbálva
sokat kockáztatunk!

Az élet csodái
meg is babonáznak,
álmaink, vágyaink,
az egekbe szállnak.

Naiv ábrándokkal
várjuk a holnapot,
várjuk, hogy kiosszák
a szerencselapot!

Önbizalmunk duzzad,
semmitől nem félünk,
bízunk a reményben,
nincs semmi kétségünk.

De, a hosszú évek
formálják világunk.
Akkor már kétségek 
útvesztőin járunk!

Mert, az évek múlnak...
Ráncos lesz az arcunk,
nehezen éljük meg
mindennapi harcunk.

De a lelkesedés,
ha bennünk megmarad,
testet lelket mozgat,
ad reménysugarat!

Ha eszményeinkkel
szárnyalni próbálunk,
erősítjük szívünk,
sok mindent kiállunk.

Nem húz gondolatunk
le a föld porába!
Végig szárnyal lelkünk,
végtelenre várva.

Csak akkor öregszünk,
ha megdermed szívünk!
Akkor már senkiben,
semmiben nem hiszünk.

Mokcsakerész, 2015.szeptember
 

 

 

SÉTÁNY - Lejkoné Kristóf Olga

Hosszú sétány melyen járok.
Itt tűntek el jó barátok,
szeretteim, kikre vágytam,
de többé őket nem láttam!
Az árnyat adó fák alatt
sok szomorú emlék maradt!
Ez a temető sétánya!
Itt emlékszem sok barátra,
ismerősre, kik elmentek,
kiket mély sírba temettek.
Az úton bármerre nézek,
előtörnek az emlékek.
Itt szüleim, ott egy barát,
túl sokan vannak odaát!
Én, állom az élet sarát...
Vagy az ajándékkosarát?
De, ha egyszer el kell menni,
oda vágyom megpihenni.

Mokcsakerész, 2015. szeptember

 

EMLÉKEK - Lejkoné Kristóf Olga

Tervek, vágyak, törekvések,
sikerek, vagy tévedések
- kísérgették életünket,
forgatták sorskerekünket

Egyszer fenn, egyszer lent voltunk,
sok időt elpazaroltunk,
sok - sok hibát elkövettünk,
de, közben, bölcsebbek lettünk!

Féltve dédelgettük álmunk
- mikor iskolába jártunk,
barátkoztunk, beszélgettünk,
volt, hogy szerelembe estünk.

De, jött a hétpróbás élet
és sok tervünk semmivé lett.
A sors mindenfélét osztott!
Átéltünk mennyet és poklot.

Életünkben tettünk, vettünk,
gyermekeket nevelgettünk,
fájt, ha magunkra maradtunk,
társat, barátot sirattunk.

Volt, hogy előre haladtunk,
úgy is volt, hogy lemaradtunk.
Egészségünk ment a pénzre,
most pénzünk megy egészségre!

De, még itt vagyunk, még élünk!
Csak, már halkabban beszélünk,
nem futunk - inkább tipegünk.
Tartalékláng lett életünk.

Elmúltak a dolgos évek,
megszépülnek az emlékek,
és, ha pattan szívünk húrja,
nem cserélhetjük - egy újra.

Mokcsakerész,2015.július

 

 

 

ALKONY
Írta: Lejkoné Kristóf Olga

A Balaton vizén egy hajó van talpon,
ő az egyedüli, ott éri az alkony.
Csendes a tó vize, a szellő sem rebben,
vitorla lehúzva az alkonyi csendben.

Csoda, amit látok! A Nap tükörképe
arany fodrot vetít, tengerünk vizére.
Lassan bukik le a szürke hegyek mögött,
vöröslő színt hagyva a horizont fölött.

A gyönyörű látvány engem is megragad,
a két utazó is csodálja a tavat!
Talán a szép élmény tartotta itt őket,
észre sem veszik a sötétlő felhőket.

Naplementéről már sok szépet regéltek,
a költők megírták s róla szólt az ének.
A festményen sárgát, bíbor vöröst látunk.
De, a természet az, amit megcsodálunk!

Mokcsakerész, 2015. május 11.

 

 

 

 

A PÉNZ
írta: Lejkoné Kristóf Olga

 

Trükkös a pénz, messze elkerül,
olyan nincs, hogy zsebemben csücsül!
Hűtlen, pajkos, mint egy szerető,
tőle vagyok levert, szenvedő!
Látom rajta - nem búslakodik,
játszik velem, majd hadakozik,
könyörgöm, hogy maradjon velem,
- nem hajlandó tolni szekerem!
Olyan, mint az Isten ostora
szédít, bódít, aztán nincs nyoma!
Sohsem tudom merre kóborol,
apróságért elfut, megorol.
Bosszúállás lett a fegyvere,
pedig olyan jól bánok vele!
Úgy szeretem, majdnem megeszem,
mégis elhagy, folyton keresem!
Érzéketlen, hűtlen, szemtelen,
könyörgésre sem marad velem!
Tudja, pénz az ember végzete,
azért is nincs szégyenérzete.
Baj, ha van, de nagyobb baj, ha nincs,
tisztában van vele, milyen kincs.
Egyszer lenne a zsebem tele,
- akkor bizony elbánnék vele!

 

Mokcsakerész, 2015.április

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1 135
Tegnapi: 1 416
Heti: 1 135
Havi: 31 932
Össz.: 3 685 861

Látogatottság növelés
Oldal: LEJKONÉ KRISTÓF OLGA VERSEI
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2017 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: születésnapi versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »