MOLNÁR ANNAMARI VERSEI
Tévedés
A szívemet adtam, de neked nem volt elég,
Tűzbe mentem érted, s nem féltem, lelkem is meg ég.
Mi értelme a szerelemnek, ha ily rövid a boldogság?
S mit ér a könny, ha nem kölcsönös, a : "Vágyom rád"?
Nézd, én már nem vagyok gyerek, nem játékra vágyom,
Azt szerettem volna, hogy te légy, a boldogságom.
A kezedet fogni, s mosolyogva számlálni a csillagokat,
Hozzád bújni, s heves szívdobogással, csókolni ajkad.
De megint rossz útra léptem, ez nem a boldogsághoz vezet,
Nem ékesítik rózsaszín felhők, a sötét eget.
Vérzik a szívem, álmatlanul forgolódom minden éjjel,
Ha nem tudsz szeretni, inkább engedj el...
/M olnár Annamari/