GYÁSZ,RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁS KÉPESLAPJAI,MEGEMLÉKEZÉSEK MONDATAI
"Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled,
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni."
Hogy egy édesanya milyen drága kincs,
Azt csak az tudja, akinek már nincs.
Mindent adhat az ég kétszer,
márványt, kincset, palotát,
Csak egyet nem adhat kétszer : Szerető Édesanyát!"
"Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel téged már nem hozhatunk vissza.
Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni,
hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Míg köztünk voltál, nagyon szerettünk,
hiányzol nagyon szeretünk."
Tiéd a csend, s a nyugalom. Miénk a bánat s a fájdalom. |
|
|
Elcsitult a szív,
mely értünk dobogott,
megpihent a kéz,
mely értünk oly sokat dolgozott!
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.
Megpihen a dolgos jó apai szív
áldás és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa
Bánatos családodnak most az őrangyala
Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.
“Életed hajnalán letört a halál
Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll”
Csak az hal meg, akit elfelednek
Örökké él kit nagyon szeretnek.
Megpihenni tértem, éltem alkonyán
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.
“Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendő emberek!”
(Juhász Gyula)