WASS ALBERT VERSEI

 

 

 

 

 

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida,1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Wass Albert

Február
Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,
A völgy kietlen, a mező halott
Nem csillan fény a dombok tó-szemében,
Borzongnak a tölgyek sötét alakot.
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
A szirteken nem harsog a patak,
A fű nem zöldül, s nem zeng a madár,
Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt
A nagy természet új életre vár 

 

 

 

Wass Albert: 
Tavaszi séta 

Meghódolok egy délutánra ma,
Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
Kedvedért egy röpke pillanatra,
A régi erdők bájkörébe lépek.

Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
Közömböst, melyet bánatom rakott,
Ma lenge-leplű szellemöltözetben
Megyek dalolni régi csillagot.

Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
Ezüstös csermely boldogan nevet,
A nap tüzes sugárral hinti be,
A bárányfelhős, türkizkék eget.

Fuvallat támad, langyos, kellemes,
A barka-por arany felhőt havaz,
Tölgy-templomok orgonája zeng:
Ott áldozatra lobbant a tavasz.

Hívogat már a néma bükkfa-bolt
A mohos fákra, hogy leszállt a csend …
Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
Egy fáradt lélek végre megpihent.

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert:ÜZENET HAZA Üzenem az otthoni hegyeknek: A csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, Esőnek, hónak, fellegeknek, És nincs ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, A kő marad... Üzenem a földnek: csak teremjen, Ha sáska is rágja le vetését, Ha vakond túrja is gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend, S nem vész magja a nemes gabonának, De híre sem lesz egykor a csalánnak. A víz szalad, a kő marad, A kő marad... Üzenem az erdőnek: ne féljen, Ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa, S a vérző csonkból virradó tavaszon, Újra erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda A gyilkos vasat rég felfalta már S a sújtó kéz is szent jóvátétellel Hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kő marad, A kő marad... Üzenem a háznak, mely fölnevelt: Ha egyenlővé teszik is a földdel, Nemzedéknek őrváltásain Jönnek majd újra boldog építők, És kiássák a fundamentumot, S az erkölcs ősi hófehér kövére Emelnek falat, tetőt, templomot. Jön ezer új Kőmíves Kelemen, Ki nem habarccsal és nem embervérrel Köti meg a békesség falát, De szentelt vízzel és búzakenyérrel, És épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: A fundamentum Istentől való, És Istentől való az akarat, Mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, A kő marad... És üzenem volt barátaimnak, Kik megtagadják ma nevemet: Ha fordul egyet újra a kerék, Én akkor barátjok leszek, És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk, És leszünk Egy Cél és Egy Akarat: A víz szalad, de a kő marad, A kő marad... És üzenem mindenkinek, Testvérnek, rokonnak, idegennek, Gonosznak, jónak, Hűségesnek és alávalónak, Annak, akit a fájás űz, és annak Kinek kezéhez vércsöppek tapadnak: Vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt Mozdulnak már lassan a csillagok, S a víz szalad, és csak a kő marad, A kő marad... Maradnak igazak és jók, A tiszták és békességesek, Erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasztják már fönn az égben a rostát, S a csillagok tengelyét olajozzák Szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint, És miként hirdeti a Biblia: Megméretik az embernek fia, S ki mint vetett, azonképpen arat, Mert elfut a víz, és csak a kő marad, De a kő marad.

 

 

 

 

 

Wass Albert: Talán Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat.

 

 

 

 

 

Wass Albert Gondolsz-rám Mikor az est szellő-uszálya lebben, S madár dalol a zöldellő ligetben, Mikor az égen első csillag ég, S a nyárfa lombja suttog halk mesét, Bíborba nyíló álmod alkonyán Gondolsz-e rám? Ha lelked, mint egy mámoros madár Az ég sötétkék bársonyára száll, Mikor a fényt koszorúba fonod, S azzal köríted tiszta homlokod, Repeső vágyad tündér-hajnalán Gondolsz-e rám? Én minden este kis faludba szállok, Hol most javában nyílnak a virágok, S szívem egy titkos, halk ütemre dobban, Ha látlak olykor állni ablakodban; El-el merengsz... s úgy érzem, igazán Gondolsz reám!

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: WASS ALBERT VERSEI
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat