SZÉP ESTÉT,JÓ ÉJSZAKÁT VERSSEL,KÉPPEL
Nézem a Holdat, ezt az égi cimborát.
Hányszor virrasztottuk már át az éjszakát?
Hányszor szállt feléje magányos sóhajom?
Hányszor kísért derengő fényével utamon?
Most meleg az éjszaka, én mégis borzongom.
A csillagok közé a Te neved suttogom.
Nem hallhatja emberi fül, ahogy hívlak Téged.
Csak a Hold néz rám cinkosan - ő tudja mit érzek...
Teliholdas tiszta éjjel,
Ott ülök az ablakodban.
Kinézel. Én rád mosolygok,
Együtt érzek bánatodban.
Bár elborult most az ég,
Felhők takarják el szemem.
Ha ablakodon kinéznél,
Most is ott ülök, azt hiszem.
Mert esőfelhő eltakarhat,
Vagy hófelhő is talán.
Feledni én el nem foglak,
Hisz ezért vagyok barát.
A szél közben ideröppent,
A felhők tovaszálltak,
Ha ablakodon kitekintesz,
Integethetsz Holdsugárnak.
Hold fénye világít sötét éjben,
Eszedbe jutok én is talán,
Mert valahol a messzeségben,
Rád gondol egy Holdsugár.
Ki szereti olvasni írásaid,
És szereti, hogy őszinte vagy.
Kinek hiányzol most is,
És köszöni bizalmadat.
Kinek szívében itt a féltés,
Az égbolt Holdfényben ragyog.
Meglephet e furcsa érzés.