ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK

ZEMPLÉN,AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick

SZÉP VERSEK 

 

 

Struwe Annamária:
 
Anyám miért nem mondtad
Anyám miért nem mondtad meg az igazat?
Most becsapva érzem magamat.
Nem mondtad soha , hogy lesznek gondok,
Hogy nem lehetünk mindig csak boldogok.
Anyám miért nem mondtad el , hogy sírni is fogok?
S , hogy a világ nem csak körülöttem forog?
Nem mondtad , hogy fájni is fog néha a lélek.
Hidd el már most félek.!
Anyám mond meg , hogy éljem át?
Mind ezt a lelki csatát.
Mond meg mit hoz még nekem a sorsom?
Mind ezt ugyan megoldom?
Anyám miért nem mondtad el nekem,
Hogy nem lesz egyszerű az életem?
Mond , ennyire kíméltél?
Vagy az igazságtól féltettél?
Anyám engedj be házadba!
Hadd hajtsam fejem a válladra.
Nem akarok már felnőtt lenni.
Haza akarok végre jönni.
Anyám tudom már miért tetted!
Az igazat előlem miért rejtetted.
Nem azért mert nem mertél,
Ugye azért mert annyira szerettél?

 

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

 

 

 

 

Káli László: 

Táncolni Veled 


Hallgasd e halk zenét, mely a szívemből száll most feléd, 

hallgasd a szerelem legszebb dalát! Neked szól a szerenád. 

Mondd! Emlékszel még, amikor szívrepesve mentem eléd? 

Csak öleltünk, szerettünk, táncoltunk, nevettünk egy éjen át. 

Most újra szól a dal, mint régen, a Hold is ragyog az égen, 

ugyan úgy, mint akkor éjjel. S én várom, hogy visszatérj 

hozzám megint. Nem kell semmi más, nem kell, csak ennyi: 

táncolni, míg véget ér az élet, s vele véget ér a szerelem! 

De addig táncolni utcákon és tereken, homályos szobában 

együtt menni tegnapból a holnapokba, s szeretni szerelmesen. 

Gyönyörű dallamra, elmerülni egy vén cselló halk hangjában. 

Első és egyetlen éjszakánk örök varázsát átélni, és megélni 

megannyi nappal, és számtalan éjszakán. Napkeltét várni 

Holdtalan éjeken, s repülni alkonyszárnyú csókos hajnalon. 

Érezni pihegésed a vállamon. A csodákban térdig járni Veled, 

hogy tánclépésben haladjon felettünk a csodálkozó végtelen. 

Hallgasd e halk zenét! Szívem ütemét, mely szíveden dobol, 

a sóhajt, mely hárfaként rezdül, s a boldogságunkról dalol...
 
 

 

 

 

Harcos Katalin

Fohász

Uram segíts! Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram adj erőt, hogy maradjon hitem,
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!

Uram engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ,
templomod csendjében megpihenjek,
S lelkemben nyíljon új reményvirág! 

 

 

 

 

 

Akkor

A halott virágok, hogyha újra nyílnak,

Ha a sovány felhők igazgyöngyöt sírnak,

Ha a sebes folyók visszafelé futnak,

Ha már vége szakad minden egyes útnak,

Ha a sötét éjben látom, a Nap ragyog,

Ha önmagam nézve, nem tudom, ki vagyok,

Akkor gondolok rád! Akkor jutsz eszembe!

Mert így vagy általam, végleg eltemetve!

/Margot/ 

 

 

 

Szép Ernő

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett, 
Én Istenem, hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog, 
Hazámért reszketek, magyar vagyok. 
A népekkel, ha haragod vagyon, 
A magyarra ne haragudj nagyon. 
Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, 
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd. 
Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám, 
El ne vesszen veszejtő éjszakán. 
Mert itt a népek nem tudják, mit ér, 
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,
Hogy nem szokott senkit se bántani, 
Lassú dallal szeretne szántani. 
Édes Istenem, te tudod magad, 
A bárány nála nem ártatlanabb. 
Te tudod ezt a fajtát, mily becses, 
Milyen takaros, mily kellemetes. 
Te látod életét minden tanyán, 
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét, 
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szívesen 
Hempereg a csikó a füvesen. 
Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, 
Édes szőlőnket tudod a hegyen. 
S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan. 
S hogy víg esztendőt várunk mindenért 
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér. 
Óh, keljetek a magyart védeni 
Ti Istennek lényes cselédei: 
Uradnak mondd el, arany arcú Nap, 
Hogy kedveled te délibábodat. 
Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold, 
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt. 
Csillagok, értünk könyörögjetek: 
Kis házak ablakába reszketeg 
Szerteszét este mennyi mécs ragyog 
Könyörögjetek értünk, csillagok. 

 

 

 

Fohász

Ha néha nem találod, a világban a helyed
Emeld majd az égre, fáradt tekinteted
Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz
Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz

Csendesedj meg belül, mélyen a lelkedben
Érezd a világot, éld át szeretetben
Csak ez repít majd oda, a fénylő mennyországba
Hol szívedet megnyugvás és csodás szépség várja

Fohászkodj szerényen, imádkozzál hittel
A gonoszt is megjárod, de töltsd el félelemmel
Hogy nincs hatalma rajtad, csak is az Istennek
Hogy régen átnyújtottad, szíved az egeknek

Fohászod meghallik, még ha nem is hiszed
Hallják az angyalok, s megáldják életed
Te csak majd imádkozz, ne gondolj hát mással
Ne gondolj béredre, se az áldomással!...

Fohászod, szent dolog, soha ne feledd el
Olyankor együtt jársz, a hatalmas Istennel
Imádkozz, hát vélem, hogy szíved el ne vesszen
Maradj velem kérlek,...maradj szeretetben...


Árvai Attila

 

 

 

Élhető csodák

Ne várj az élettől különös csodákat
Előtted nem nyílnak ketté tengerek,
S hiába mutatsz rá a kopár sziklafalra,
Zúgó vizű patak abból nem ered

Fedezd fel inkább az élhető csodákat,
Amiket e világ tartogat Neked,
Ne menj el mellettük soha behunyt szemmel,
Mert e kis csodákból áll az életed

Állj meg egy percre, ha madárdalt hallasz
Vagy csillag zuhan alá nyári éjjelen,
Állj meg és örvendj a felkelő Napnak,
Hisz fényében feltárul a messzi végtelen

Örülj egy virágnak és örülj minden szépnek,
Ami szebbé teszi napjaid,
Örülj a feléd kinyújtott kéznek,
Örülj, hogy vannak barátaid

S nem csoda-e pusztán maga az élet?
Hogy látsz, hogy érzel, vagy az hogy reménykedsz?
Hogy gyermeket nemzel, ki örökli véred?
Mondd csak, a sorstól mi egyebet kérhetsz?!

Sima István

 
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 490
Tegnapi: 766
Heti: 1 256
Havi: 12 013
Össz.: 5 897 547

Látogatottság növelés
Oldal: SZÉP VERSEK
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »