SZÉP VERSEK 

 

 

 

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

 

 

 

 

Káli László:  Táncolni Veled  Hallgasd e halk zenét, mely a szívemből száll most feléd,  hallgasd a szerelem legszebb dalát! Neked szól a szerenád.  Mondd! Emlékszel még, amikor szívrepesve mentem eléd?  Csak öleltünk, szerettünk, táncoltunk, nevettünk egy éjen át.  Most újra szól a dal, mint régen, a Hold is ragyog az égen,  ugyan úgy, mint akkor éjjel. S én várom, hogy visszatérj  hozzám megint. Nem kell semmi más, nem kell, csak ennyi:  táncolni, míg véget ér az élet, s vele véget ér a szerelem!  De addig táncolni utcákon és tereken, homályos szobában  együtt menni tegnapból a holnapokba, s szeretni szerelmesen.  Gyönyörű dallamra, elmerülni egy vén cselló halk hangjában.  Első és egyetlen éjszakánk örök varázsát átélni, és megélni  megannyi nappal, és számtalan éjszakán. Napkeltét várni  Holdtalan éjeken, s repülni alkonyszárnyú csókos hajnalon.  Érezni pihegésed a vállamon. A csodákban térdig járni Veled,  hogy tánclépésben haladjon felettünk a csodálkozó végtelen.  Hallgasd e halk zenét! Szívem ütemét, mely szíveden dobol,  a sóhajt, mely hárfaként rezdül, s a boldogságunkról dalol...

 

 

 

Harcos Katalin

Fohász

Uram segíts! Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram adj erőt, hogy maradjon hitem,
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!

Uram engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ,
templomod csendjében megpihenjek,
S lelkemben nyíljon új reményvirág! 

 

 

 

 

 

Akkor

A halott virágok, hogyha újra nyílnak,

Ha a sovány felhők igazgyöngyöt sírnak,

Ha a sebes folyók visszafelé futnak,

Ha már vége szakad minden egyes útnak,

Ha a sötét éjben látom, a Nap ragyog,

Ha önmagam nézve, nem tudom, ki vagyok,

Akkor gondolok rád! Akkor jutsz eszembe!

Mert így vagy általam, végleg eltemetve!

/Margot/ 

 

 

 

Szép Ernő

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett, 
Én Istenem, hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog, 
Hazámért reszketek, magyar vagyok. 
A népekkel, ha haragod vagyon, 
A magyarra ne haragudj nagyon. 
Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, 
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd. 
Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám, 
El ne vesszen veszejtő éjszakán. 
Mert itt a népek nem tudják, mit ér, 
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,
Hogy nem szokott senkit se bántani, 
Lassú dallal szeretne szántani. 
Édes Istenem, te tudod magad, 
A bárány nála nem ártatlanabb. 
Te tudod ezt a fajtát, mily becses, 
Milyen takaros, mily kellemetes. 
Te látod életét minden tanyán, 
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét, 
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szívesen 
Hempereg a csikó a füvesen. 
Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, 
Édes szőlőnket tudod a hegyen. 
S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan. 
S hogy víg esztendőt várunk mindenért 
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér. 
Óh, keljetek a magyart védeni 
Ti Istennek lényes cselédei: 
Uradnak mondd el, arany arcú Nap, 
Hogy kedveled te délibábodat. 
Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold, 
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt. 
Csillagok, értünk könyörögjetek: 
Kis házak ablakába reszketeg 
Szerteszét este mennyi mécs ragyog 
Könyörögjetek értünk, csillagok. 

 

 

 

Fohász Ha néha nem találod, a világban a helyed Emeld majd az égre, fáradt tekinteted Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz Csendesedj meg belül, mélyen a lelkedben Érezd a világot, éld át szeretetben Csak ez repít majd oda, a fénylő mennyországba Hol szívedet megnyugvás és csodás szépség várja Fohászkodj szerényen, imádkozzál hittel A gonoszt is megjárod, de töltsd el félelemmel Hogy nincs hatalma rajtad, csak is az Istennek Hogy régen átnyújtottad, szíved az egeknek Fohászod meghallik, még ha nem is hiszed Hallják az angyalok, s megáldják életed Te csak majd imádkozz, ne gondolj hát mással Ne gondolj béredre, se az áldomással!... Fohászod, szent dolog, soha ne feledd el Olyankor együtt jársz, a hatalmas Istennel Imádkozz, hát vélem, hogy szíved el ne vesszen Maradj velem kérlek,...maradj szeretetben... Árvai Attila       Élhető csodák Ne várj az élettől különös csodákat Előtted nem nyílnak ketté tengerek, S hiába mutatsz rá a kopár sziklafalra, Zúgó vizű patak abból nem ered Fedezd fel inkább az élhető csodákat, Amiket e világ tartogat Neked, Ne menj el mellettük soha behunyt szemmel, Mert e kis csodákból áll az életed Állj meg egy percre, ha madárdalt hallasz Vagy csillag zuhan alá nyári éjjelen, Állj meg és örvendj a felkelő Napnak, Hisz fényében feltárul a messzi végtelen Örülj egy virágnak és örülj minden szépnek, Ami szebbé teszi napjaid, Örülj a feléd kinyújtott kéznek, Örülj, hogy vannak barátaid S nem csoda-e pusztán maga az élet? Hogy látsz, hogy érzel, vagy az hogy reménykedsz? Hogy gyermeket nemzel, ki örökli véred? Mondd csak, a sorstól mi egyebet kérhetsz?! Sima István

Oldal: SZÉP VERSEK
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat