TOMPA LÁSZLÓ VERSEI
A verseket a szerző engedélyével tettem fel (2016.09.19)
Tompa László . A forró nyári napok után .
A forró, meleg nyári napok után,
elmúlás,
hulló,sárgult falevél.
Létemre,a magány telepszik.
örömöm,
elfújta,a hűvös őszi szél.
Szívemben még él, a nyár tüze.
mosolyod,
s az együtt töltött idő emlékei.
Mely rövid időre,magányom feledteti.
felvidít,
s olykor lelkem,öröm öleli.
Nézem,ahogy az őszi szélben,
táncol,
a lehulló sárgult falevél.
S létemben,
az öröm, s a magány,
felváltva forrong,dühöng, s átölel.
Szép az ősz,ahogy színt vált.
de mégis,
fájó elmúlást idéz.
Hisz ,van mosoly ,öröm,ősszel is..
de más,
mint,az őszi sárgult falevél.
Süvítő őszi szél,te sárgult falevél.
hozol e még,
gyönyört mosolyt örömet?
Vagy csak,
a kínzó magány,köpönyege marad.
s emléked,
mit bennem forgat,az érzés.
Mint az őszi szél,a lehulló levelet
Tompa László : Nem tudok .
Nem tudok nyújtani, fénylő gazdagságot,
szegény vagyok, szívem van, s két kezem.
Igaz,az agyam,s a kezem,adhat boldogságot,
mert ,dolgozik, vággyal,s érzéssel létezem.
Ha benned is ,e pár dolog párosul,
mélyen megveted,az irigységet,a gúnyt.
Lelkedben,a szeretet nem homályosul.
örülni fog veled, a család,és a Úr .
Őszintén kell élned,még ha néha fáj is,
nehéz,göröngyös az igaz út.
Van másik út,tán szebbnek látszik csábít,
lelked,szíved dönt,létednél a válaszút...
Sok mindent megformál,a helyzet ,a kényszer,
semmiért soha,lelked el ne add !
Nem fogod tudni, vissza venni, még egyszer,
hisz Isten,az embernek,csak egy lelket ad..
Ha majd egyszer,lehet talán ,évek múlva,
ki tudja merre,hova,juttat a sors.
Emlékezz,e mondatra gondolatra.
ki papírra vetette,s rád gondolt .
Tompa László.. Fegyvernek.2018.01.02.