SZERELMES VERSEK,VIDEÓ

 

 

Juhász Gyula: Szerelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert
Öregedő szerelmes vers. 

Ó jaj, az évek telnek.Lassan szél 
fújja tova hajunk sötét színeit.
A hétköznapok körmei bevésik
arcunkba titkainak nyomát. Kiért
szívünk tegnap még izzott: ma már emlék.
Lába nyomán ködök kelnek s a ködben
az élet lassan elvész. Kedvesem,
búcsúzz el tőlem könnyen.
Látod: az alkony ott jár már a horizonton
s a fák árnyékát feketén nyújtja.
Sápadt arccal leselkedik a hold.
Hajók búgnak a ködben, s vak szelek
időt terelnek kint a tengeren.
Eredj! Könnyet se ejts! A búcsúkendőt,
látod, én is vidáman l...   

 

 

 

 

 

Robesque:

Elmondanám...


Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; Nemrég
Még nálad voltam. Nálad, Édesem.
Boldogságtól megittasulva, részegen
Ízleltem mézédes csókjaid,
S kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy. De mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok,
csak te vagy, ki kell nekem.
Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni neked;
Engedd, hogy szerethesselek.

 

 

 

 

 

Nagyon szépen köszönöm,hogy létezel
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.
Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben!  

 

Szerző: Ismeretlen

 

 

 

Kun Magdolna 

A csend szavai

Hallgatag csendben is hallom a hangod.
Nyugtatóan szólnak a szelíd szavak.
Mikor már nincs más, mi boldoggá tenne,
te nyújtod nekem a lelki vigaszt.

Szótlan ajkakkal is mesét mond szemed.
Őszinte benne minden vallomás.
Nem kell ahhoz hang, hogy megértselek,
elég egy érintés, egyetlen kézfogás.

A messze is közel van, hogyha rád gondolok.
A távolság megszűnik. Szabad a tér.
Egymásba kulcsolt ujjainkon új élet fakad,
s szívünkben eggyé válik a főütőér.

Mindenhol téged látlak. Nincs homályos kép.
Megvédi élénk színét a vágy, s a képzelet,
mert amíg bennem élsz, és én benned élek,
semmi, de semmi nincs, mi tőlem elvehet. 

 

 

 

 

 

Robesque:

Szemedbe néztem


Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot

Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok

 

 

 

Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne

Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne

Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok

Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot

 

 

 

Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok.

 

 

 

Laren Dorr 

Lennék... 

Lennék Napod, ha nappal lenne, 
fényessé tenném hajnalod, 
bíborral festeném este a felhőt, 
hogy gyönyörködj, ha akarod. 

Felhő lennék, ha őszidő lenne, 
langy esőt sírnék, mert messze vagy, 
aztán esőcsepp lennék, rád esnék, 
s gördülve csókolnám arcodat. 

Köd lennék, ha hűvös lenne, 
fehér, vidám, mi nem ragad, 
ködkarjaimmal ölelném tested 
s megnyitnám előtted utadat. 

Hópihe lennék, ha tél hava lenne, 
mit egyetlen céllal repít a szél, 
elolvadni gyönge kezedben, 
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz. 

Szél lennék, ha új tavasz lenne, 
elfújnám messze a tél hidegét, 
hajadba bújnék tincseiddel játszva, 
míg nevetve mondanád: most már elég. 

S mi lennék, ha itt lennél velem? 
Mindenség lennék, hol nincsenek napok, 
égbolt lennék éjfekete éggel, 
hol nem ragyog más csak a Te csillagod.

 

 

 

 

Párban hulló csillagok 
Nézd kedvesem 
Ama két csillagot, 
Egyik Te vagy, 
A másik én vagyok. 

Kezeikkel 
Egymást nem érik el 
Testük messze, 
Szívük mégis közel. 

Egy irányba 
Haladnak a Nappal, 
Nem állnak meg 
Éjszaka sem nappal. 

Kergetik csak 
Hazug álmaikat, 
Irigylik a 
Hulló társaikat. 

Szeretnének 
Ők is Földre esni 
Életüknek 
Végre véget vetni. 

Látod kedves 
Ama két csillagot? 
Zuhannak már 
Látszik, hogy boldogok. 

Rohannak már 
Egymásnak karjába, 
Ölelkezve 
Mennek a halálba. 

Együtt esnek 
A két fény összeér, 
Egymás nélkül 
Életük mit sem ér. 

Nézd kedvesem 
Ama két csillagot! 
Kiket az ég 
Magáról ledobott 
Látszanak még 
De már nincsenek ott. 
Szabó Balázs  

 

 

 

 

Szerelem...mit jelent a szó, 
Szavakkal talán el sem mondható. 
Ha rád gondolok elönt egy érzés....Szeretlek! 
Mikor álmodom s becsukom a szemem, 
Téged látlak itt vagy előttem. 
Első gondolatom te vagy reggel, 
Hiszen mindig veled ébredek fel. 
Telnek az órák s én ébren álmodom, 
Lehunyt szemem mögött arcod újra látom. 
Hitelen egy könnycsepp hull az arcomon, 
Benne rengeteg bűn és sok-sok fájdalom 
 
"Ó meddig kell még álmodoznom rólad, 
Visszafogni ki nem mondott szavakat, 
Zabolázni fergeteges vágyakat, 
Tűzben égő felvillanó álmokat?" 
 
Mikor a folyó a végéhez ér, 
Zuhatagként hasítva habokat 
Úgy jöttél éltembe, 
S hoztál boldog napokat. 
Tűz voltam mely neked lobogott, 
Most parázsló szikra vagyok. 
Vihar voltam, mely tombol ha szeret, 
S lettem csendes eső, mely csak csepereg. 
Szívembe loptad magad, 
S lényed örökre ott marad! 
 
Emlékszem a napra 
mikor megismertelek. 
Álltam veled szemben 
s csodáltam szemed. 
Elmélyültem benne 
s éreztem, hogy szeretsz. 
Hisz mikor rám néztél 
felcsillant a szemed. 
Első pillantásra elloptad a szívem 
de visszakapni nem akartam 
mert tudom nálad jó helyen van!  

 

 

 

 

 

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? 
És ha szerelem ez, minő, miféle? 
Ha jó, miért van oly halálos éle? 
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes? 
Miért sírok-rívok, önként ha égek? 
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje? 
Élő halálnak kéjes szenvedése, 
miért ölelsz, ha én egyet nem értek? 
S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra. 
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok 
egy gyönge bárkán, összevissza szélben. 
Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok, 
hogy nem tudom magam se, jó mi volna; 
fázom hő nyárban, s égek puszta télben. 
Te legyél mellettem a felkelő napfény 
Több legyél nékem a földi kincsnél 
Szeress mindig, hogy kerüljön a bánat, 
Hát jöjj és karjaimba zárlak 
Nélküled a lelkem rideg és fénytelen 
Csillagfényű ragyogásod kell nekem 
Álmodom tovább álmaimat egyedül 
S várom, hogy egyszer, majd veled beteljesül 
/ Petrarca / 

 

 

 

 

 

Káli László - Jönnél-e velem? 

Jönnél-e velem minden pillanatban? 
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem? 

Tudnál-e bújni hozzám, akár talán 
remegőn is, de vágyva az ölelésem? 
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked? 

Adnád-e nekem, mi legszentebb, 
lelkednek oltárát? Mondd hát! 

S engednéd-e, hogy a rét virágából 
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e 
velem mezőn és réten, földön s égen? 
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen? 

Vagy akár mint soha még nem!? 
Engednéd-e, hogy eléd térdelve 
öleljem combod, s forró csókot 
leheljek rajta végig? És sétáljunk 
kéz a kézben, szem lesütve, vagy 
éppen egymás szemében égve 
belefeledkezzünk a tücsökzenébe? 

Vagy hallgatva a csendet, kósza 
fellegekbe karolva váljunk eggyé, 
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen 
maholnap úgyis véget ér minden. 

Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen 
szappanbuborék. Mondd Kedvesem! 

Jönnél-e velem  

 

 

 

 

A vén szerenád: Dalszöveg... 

.Emlékszem a szerelemre, egy volt csak nekem 
emlékszem a szép szemedre még, egy holdas éjszakán 
a házatok előtt régi vágyam újra megkísért. 
Minden este megkértél, hogy daloljak neked, 
hogy kintről húzzak búcsúmuzsikát s az esti csók után 
a néptelen utcán megszólal egy könnyes szerenád. 
Szerelmes hegedűmmel néked játszom én 
az erkélyről egy mosolyt küldesz énfelém, 
szívemből szól a nóta, éjfélt üt az óra, 
tudom, hogy te is ébren tartanád az éjt. 
De kívánok most neked szép jó éjszakát, 
aludj csak kedvesem, én vigyázok reád, 
hajnalig itt sétálok, és közben csak rád vágyok, 
ígérem azt, hogy holnap újra lesz majd szerenád. 

Eltelt negyven év azóta, s nem láttalak én, 
kettétört a nagy-nagy boldogság, 
remeg már kezem, homályos lett szemem, 
vén lábamnak nagy a távolság. 
Hajam bizony ezüstté vált, ráncos lett szívem, 
belőlem az ifjúság kihalt, 
de mégis itt vagyok, a házatok előtt 
s a csendnek húzom el a régi dalt... 

Egy kopott hegedűvel néked játszom én, 
a sötét függöny mögött felvillan a fény, 
a szívem nagyot dobban, ott állsz az ablakodban, 
látom, hogy szemedben felébredt a remény... 
Itt vagy már lent az utcán, lassan jössz felém, 
kitárult karjaimba zárlak könnyedén, 
bizony, már bölcsek vagyunk, egy kis könnyet hullatunk, 
és újra párját leli két megfáradt kéz. 

Kívánok én most neked szép jó éjszakát, 
aludj csak kedvesem, én vigyázok reád, 
hajnalig itt sétálok, és közben csak rád vágyok, 
ígérem azt, hogy holnap újra lesz majd szerenád. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: SZERELMES VERSEK
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat