ARANYOSI ERVIN VERSEIT

ÍRÁSOS ENGEDÉLYÉVEL TETTEM FEL

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Kívánok boldog Nőnapot

Ő drága nő, ki angyalnak születtél,
gyenge és törékeny, tiszta lelkű lettél,
halld meg szavam, most hozzád száll a versem,
azt aki vagy, ma meg kell ünnepelnem!

Tudom, a lelked szeretetre éhes,
a véled töltött perc oly gyakran édes,
érzékeny vagy, kitárt szíveddel érző,
s játékos is, szerepjátszó színésznő.

Tündér, kiért már érdemes volt élni,
s vad hárpia, kitől retteg a férfi.
Varázsod van, mely naggyá teszi lelkünk,
segítsz az álmainknak megfelelnünk.

Háttérben állva mozgatsz szálakat,
lelkesedésed gyakran ránk ragad.
Mert nővel élni maga a gyönyör,
ám van úgy, hogy a szíved meggyötör.

Ha rád nézünk, szépséged elvarázsol.
Kacérkodsz vélünk, a szép szívünkkel játszol,
tiéd e kincs, általunk vágyott holmi,
ezért akarjuk egyként birtokolni!

Gondoskodó vagy, aggódó, néha féltő,
szenvedélyes, s a szív szavát megértő,
szereteted olyan mély, mint a tenger,
általad válhat csak boldoggá az ember!

Ha szeretünk, mint virág, kivirágzol,
s lekókadsz ha szavunk a lelkedbe gázol.
Gondoskodást, megértést vár a lelked,
s ha megkapod, tudod, megérdemelted!

És tündökölsz, amikor szeret párod,
a bókokat, csodálatunkat várod,
titokzatos vagy, néha kiismerhetetlen,
s ragaszkodó: – Vajon mit látsz te bennem?

Ó drága nő, te teremtés csodája,
csak benned él a szépség minden bája,
s cserébe tőlünk szívünket kapod,
kívánok néked boldog Nőnapot!

Aranyosi Ervin © 2016-03-08.

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin

Ha múlik a karácsony

A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!
Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!
Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon,
hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.
A szenteste ennél jóval többet adna,
lelkünkben az érzés mindig ott maradna,
és nem térne vissza önző rossz szokásunk,
- falakat építünk, s szakadékot ásunk.
Mert a szeretet híd a mások szívéhez,
legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!
Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,
ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!
Hát a szereteted szórd szét a világba,
a tél hidegében boruljon virágba!
S érezd, hogy belülről szíved melegíti,
mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.
Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,
minden örömpercet tegyél el emlékül!
Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,
érezd, hogy: - Emberként, boldogabban élek!
Próbálj szép szívedből egyre többet adni,
egy fázós világban tűzhelynek maradni!
A didergő lelkek hadd gyűljenek köréd,
hozd létre világod érzést nyújtó körét.
Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,
s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,
akkor a szeretet győzhet a világon,
akkor lesz majd örök ünnep a karácsony!

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Üres kézzel jövünk – megyünk!

Mikor a Földre érkezünk,
nagyon üres mindkét kezünk,
s mikor a Földről távozunk,
csak annyink lesz, amit hozunk.

Ezért ne is gyűjts kincseket,
a kincs, s vagyon mind itt reked!
Csak lelked lehet gazdagabb,
ha jól érezted itt magad.

Mi a tiéd e létben itt?
Ha vannak szép emlékeid!
Azt nem veheti senki el,
s viszed, ha egyszer menni kell!

Élményeid a kincs csupán,
időd ne vesztegesd bután,
élvezz ki órát, perceket,
örömmel töltsd fel lelkedet!

Szerezz örömet másnak is!
A jó érzés a drága kincs!
Ezt szórd a szélbe szerteszét,
s ez nem afféle szentbeszéd!

Szeress, örülj, legyél vidám!
Ne sajnálj eztán semmit ám!
Tedd teljessé az életed,
a szép vezesse léptedet!

A szép, a jó, s a szeretet,
s ne játssz másoknak szerepet!
Hisz angyal vagy, ha felfogod,
a boldogsághoz van jogod!

Amit adsz, vissza azt kapod,
tedd tartalmassá a napod!
Légy hálás persze mindenért,
ami öröm e szinten ért!

Ha egyszer eljön majd a nap,
mikor a menny visszafogad,
s Atyádhoz végre visszatérsz,
lelked mutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2015-10-29.

 

 

 

Aranyosi Ervin: Ne bánd az őszt!

Itt van az ősz, s a színes tájba
vidámságot csak mi viszünk.
A szél csak sír, akár ha fájna,
mégis örül a mi szívünk.
Mert bár a természet megfáradt,
s hullatja könnyét, levelét,
belőlünk még a jókedv árad,
mert ez a világ csoda szép!

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak

 

Tudjátok meg végre, ez a föld tiétek!
Ezt eltékozolni gyarlóság és vétek.
Őseink hagyták ránk csodaszép örökül,
s megvédték, nyakunkon ezért nem török ül.

Parlagon heverni, nem művelni átok,
csak ha éltetitek, száll az áldás rátok.
Ám ha kivirágzik, lelkünk újra éled,
ha hiszed istened, nem pediglen féled!

Nézz csak körös-körül, ismerd meg hazádat!
Fényes nagy folyóit, melyből élet árad!
Termő, puha földjét, égig érő fáit,
borszőlőt érlelő hegyeit, lankáit.

Lakd hát be e földet, s legyél büszke rája,
légy az összes jószág felelős gazdája!
Ne engedd, hogy zsivány a kezét rátegye,
s hogy a neked járó kenyeredet egye!

Ám ha idegen jön, légy jó házigazda,
kapjon enni, inni majd az istenadta,
aztán meg jó szívvel engedd az útjára,
a lelki békédnek ez lehet az ára!

Álmodj csak merészet, s mindet váltsd valóra,
elégedett szívvel térj majd nyugovóra.
Őrizd szép nyelvedet, a magyar nyelv csoda,
majd az utódodnak, mint kincset add oda!

A gyermek a jövő, Ő a lélek magja.
Boldog az a szülő, ki kikelni hagyja.
Aki öntözgeti szeretetet vizével,
aki védelmezi óvó két kezével.

Vidd tovább utadon őseid tudását!
Varázsold e földre a mennyország mását!
Szolgáld világodat, hogy munkád gyümölcse,
vágyaid ruháit, mind magára öltse.

Teremts gondolattal, éld meg szeretettel,
legyen boldog lélek végre minden ember!
Mutasd meg, hogyan kell, mutass nekik példát,
és a boldogságot velük együtt éld át!

Aranyosi Ervin © 2015-09-06.

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Imádkozom érted

Összeteszem két kezemet,
imádkozom érted!
Azt kívánom, minden jóval
lásson el az élet!

Teljesüljön minden vágyad,
váljon mind valóra!
Örömteli szép percekkel
múljon minden óra!

Legyen mosoly szájad szélén,
ez díszítse arcod!
Siker kísérje a lépted,
sose vallj kudarcot!

Érzéseid vezessenek,
hallgass a szívedre!
Legyél más szívek lakója,
s ne légy számkivetve!

A szeretet vezéreljen,
segíts gyakran máson.
Az életen járjon eszed,
ne az elmúláson!

Ne ítélkezz mások felett,
légy inkább elnéző!
Ne vedd át a mások baját,
de légy együtt érző!

Emeld fel az elesettet,
ne hagyd lent a porban!
Jó ember próbálj maradni,
mindig, minden korban!

Aranyosi Ervin © 2015-07-06.

 

 

 

Aranyosi Ervin: Az élet gyönyörű!

Az élet tényleg gyönyörű,
csak tudni kell megélni!
Arcunkra mosolyt ölteni
és semmitől sem félni!

Álmodni ébren álmokat,
valóra váltva őket,
Szabaddá téve lelkeket,
az újra készülőket.

Érintés, mosoly, szeretet,
bélelje a világot,
s legyen boldog az idegen,
aki nevetni látott!

Nézz szét, az élet gyönyörű,
engedd látni a szíved!
Legyen csodás minden napod,
kövessen számos híved!

Mutass példát: Szeress, nevess,
keresd a boldogságot!
Keresd a lét szebb oldalát,
s biztosan megtalálod!

Aranyosi Ervin © 2015-06-05.

 

 

Aranyosi Ervin: Ha utadon a szeretet vezet

Örülök, ha versem örömet okoz.
Pláne ha két jó embert összehoz,
kik lélekpárként megértésre lelnek,
s szeretet szárnyán, boldogan ünnepelnek.

Mert nagy dolog megértő szívre lelni,
egy közös dalt együtt elénekelni,
s a szív nagy bánatát kiönteni,
helyére jót és szépet tölteni.

Ha ébredsz, s lassan nyitod szemedet,
meglátod majd, hogy csak a szeretet,
mely felemel, ha emberré kell válnod,
s ha vágysz reá, biztos, hogy megtalálod!

Éltető víz, mely lemossa a múltat,
használd tehát az általa tanultat,
s ha neked segít, segíts hát másokat!
A szeretet mindenkit támogat.

Jobbá tesz tán, és változik világod,
mikor a hála érzésén át látod,
látni fogod az élet szebb lehet,
ha utadon a szeretet vezet!

Aranyosi Ervin © 2015-04-22.

 

 

Aranyosi Ervin: Nézz meg egy gyereket!

Nézz meg egy gyereket! Tőle tanulhatnál!
Ok nélkül örülnél, s boldog maradhatnál.
Játékba, dologba úgy belemerülnél,
végre a teremtés szintjére kerülnél!

Amit elképzelnél, mindent kiharcolnál,
lehetetlenséggel könnyedén dacolnál!
Olyat is megtennél, mit az elme gátol,
de te létrehoznád, s létezne magától!

Nézz meg egy gyereket! Tanulj tőle végre,
ne keresd az Istent, ne sandíts az égre!
Hisz te benned éppúgy ott a bűvös szikra,
teremts hát csodákat, s ne várj a másikra!

Légy végre teremtő, kit hajt szív és elme!
Mindent meg ad hozzá Istened kegyelme!
Bármit megalkothatsz, teljesülhet álmod,
s valósággá válik, ha hittel csinálod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-20.

 

 

Aranyosi Ervin: A mosoly varázslata

Vidám szemében fény ragyog.
Azt súgja: – Én a fény vagyok!
Mosolya árad szerteszét.
Ennek a lánynak lelke szép!
Engedd mosolyát hatni rád,
legyen vidám a nagyvilág!
Mosoly vegyen körös-körül,
s figyeld a szíved, mint örül.
Ne tartsd magadnak, add tovább,
e kedves lányka mosolyát!
Szemen, szíven és szájon át,
engedd a mosoly szálljon át,
s érintse meg a szíveket,
örüljön mind, ki itt lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-04-20.

 

 

 

Aranyosi Ervin: Szeretni kell!

Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
– Talán, én jó ember lehettem?!
Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!
Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Mindenki elment, itt hagyott,
s hiába súgom: – Itt vagyok!
Sóhajom már csak pár galamb
hallgatja, s érti néha nap.
Tudod a lét, így múlik el,
de amíg múlik szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2015-04-07.

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Kezek

Tudod mit ér, ha két kéz, simulva összeér?
S lágyan öleli egymást, a két csupasz tenyér?
Ha ujjak játszadoznak, simítva szüntelen,
ha lángra gyújtja szíved, az álomnak tűnt jelen.
Incselkedő kis lépés, tétova mozdulat,
csiklandozó mosolygás, – a szív ekként mulat.
A bőr, a kézen érzi, vibrál a tiszta fény,
s az összeolvadásból feléled a remény…

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: A nyugalom padja

Látod ezt a padot? A nyugalom padja.
Értékét a rajta töltött időd adja.
Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,
az élet szépségét tudod számba venni.
Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,
s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.
Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!
Távol tart bánattól, haragtól és bútól!
És ha kedveseddel ide látogattok,
a harmóniának fénylő esélyt adtok.
Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,
e helyt  sikerülhet életcélra lelned,
hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,
jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.
És a pad majd segít, hogy önmagadra leljél,
csak a belső hangra, érzésre figyeljél,
s mikor felállsz innen, s haza indulsz végre,
rájössz, nem szorulsz már többé segítségre!

Aranyosi Ervin © 2015-03-05.

 

 

 

 

Aranyosi Ervin

A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellett nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt, a szép emlékek
újra felemelnek, felvidítnak téged!
Együtt, jót nevetve néztek a világra,
nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,
mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.
Lelked, mint a madár fent, az égben szárnyal,
így repül az idő egy kedves jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék,
egy ilyen barátság igazi ajándék!
Mikor elbúcsúzott, a holnapot várod,
jöjjön és gyógyítson vidám, jó barátod!

 

 

 

Aranyosi Ervin: Boldognak lenni

Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!

Szível körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.

Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.

Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!

Mert az nem működik – “Hiszem, hogyha látom!”
– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!

Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!

Aranyosi Ervin © 2015-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
hogy majd megijedek, félve babonától?
Ám engem a dátum, mai nap sem gátol.
Péntek, tizenhárom, ez szerencsét hozhat,
ma is üzenhetek én, a csillagoknak,
elküldhetem vágyam, dédelgetett álmom,
mert amiben hiszek, rövidesen látom.

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
hogy majd megijedek, félve, mi történhet?
Ám, de hadd mondjam el, mért vicces az élet.
A fekete macska, tudod az én macskám,
átfutkos előttem, kötekedik csacskán,
s belőlem félelmet, bizony sose vált ki,
pedig karma éles, retteghetné bárki!

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
ha kelleti magát, muszáj kényeztetnem,
mert tudja szeretem, s Ő is szeret engem!
S lám most igaza lett, nem tudtam megállni!
Nyakon kellett csípnem, s “rabtartóvá” válni.
Kényeztetni kezdtem, s élvezte a beste,
kihívta a sorsát, vagy éppen kereste?

Ma átment előttem egy fekete macska…

Aranyosi Ervin © 2014-06-13.

 

 

 

 

 

 

 

Tudod, a fák oly különleges lények!
S tán úgy hiszed, önmaguk miatt élnek?
Nem így van, tudd meg, sokkal többek ők,
az emberek általuk tölthetők!
Ha úgy érzed, hogy energiád fogytán,
ha lelked fáradt, s jobb létért nyafog tán,
vagy napod nyűggel, sirámmal van tele,
s lelkednek nincs egy  vidám reggele…
Ha meggyötörtek éjszakai álmok,
ha világodban helyed nem találod,
ha elfáradsz a rút hétköznapoktól,
beteg lelkedre, egy fa lehet a doktor!
Ilyenkor egy fát átölelni kéne,
s nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e,
csak hagyni, hogy a dolgát megtegye,
a negatív energiádat elvegye,
s töltsön fel téged jó energiákkal!
Ölelés közben beszélgess a fákkal!
Gyógyítsd a lelked napról napra hát,
ölelj magadhoz minden nap egy fát!

Aranyosi Ervin © 2015-02-10.

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Nyisd ki szíved kapuját!

Tudod, mi jó abban, ha szeretet éltet?
Nem vakítja szemed megrontó ítélet.
Eleve kitárod szíved szép kapuját,
s beengedsz másokat, a nyitott kapun át!
Akkor látod, milyen sok hely akad benne,
mintha a szíved, egy nagy palota lenne.
Figyeld, a szívüket mások is kitárják,
látogatásodat napról napra várják.

Ám, mi van, ha szíved zárját kulcsra zárod,
mások közeledtét, zárt kapuval várod?
Mikor elzárkózol, mert bizalmad nincsen.
Senki sem babrál, majd a lógó kilincsen.
Lelked sírdogál a magány börtönében,
sorsod hibáztatod, mit megírtak régen.
Mindig mást hibáztatsz, mást okolsz magadban,
s nem hiszel a hitet adó feladatban.

Mert a vágyaiddal, holnapot teremthetsz,
s ha felfognád súlyát, azt, hogy mit jelent ez,
kitárnád a szíved, s várnál minden élőt,
s elfogadnád őket, mint méltó kísérőt.
Mert, ha a kapuról lehull a lakatja,
lesz, aki hitedet, s a reményt visszaadja.
Ha vágyad hiteddel valóra is váltod,
teremtővé válik szép belső világod.

Mert, tudod a szíved nem börtön, nem ketrec,
minden benne lévőt szabadon ereszthetsz,
mert, ha a szeretet ízét megismerték,
ismét vágyni fogják, tudva, hogy milyen szép.
Újra vágyni fogják minden tiszta szavad,
akit nem köt rablánc, az valóban szabad!
Nyisd hát meg a szíved, szép kapuját tárd ki,
hogy ne kelljen többé a szeretetre várni!

Aranyosi Ervin © 2015-02-10.

 

 

 

Soha ne akarj a csorda után menni,
letaposott füvet, kényszerből legelni!
Járd a magad útját, s azt az élen éld át,
mutass világodnak, szeretetből példát!
Soha ne akarj hát, csak egy helyben ülni,
szeretetlenek közt, csendben elvegyülni,
ha nyugtalan szíved új vágyakra sarkall,
lehet, hogy csak érted ébred fel a hajnal!

Soha ne hajolj meg, ne törjön alázat,
ám nem érhet célba, ki ész nélkül lázad!
Figyelj az érzésre, ne rohanj a falnak,
mert az erősebbek könnyedén felfalnak!
Akkor jutsz a csúcsra, ha vágyad vezérel,
s ha képes vagy élni, vágyad erejével.
Ám sose kapaszkodj túl görcsösen bele,
mert attól késni fog vágyad jövetele.

Képzeld, hogy elindul, érezd azt, hogy látod!
így kezd teremteni a belső világod.
És ha megjelenik képzeleted vásznán,
sose gondold azt, hogy: “hinném, hogyha látnám”!
Hanem lásd valósnak, mintha kézbe vennéd,
s hidd el már a tiéd, ha nagyon szeretnéd,
majd engedd útjára, mint egy folyó folyjon,
s engedd, hogy a lelked reá hangolódjon.

Mikor együtt rezeg célod és a vágyad,
a teremtés módját végre megtaláltad!
Ám ne hidd, hogy vágyad, csak tárgyakat teremt,
akár érzelmeket, vagy eseményt jelent.
Tudd meg, a teremtés nem egy földi törvény,
a vágy a célodat húzza, mint az örvény,
és ha ezt megérted, nem mutogatsz másra,
mert te vagy egyedül életed kovácsa!

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

 

 

Vajon elhiszed, hogy sorsod meg van írva?
Emiatt bosszankodsz, ettől fakadsz sírva?
Vajon ki írta meg? Talán az Úristen?
Neki nincs oka rá, hogy  lelket veszítsen!
Ám ha nem Ő, akkor ki írja e könyvet?
Ki okoz örömöt, s csal szemedbe könnyet?
Ki rendez itt drámát, olykor vígjátékot?
Ki szúr tört szívedbe, s ki ad ajándékot?
S mi van, ha Istened lelked mélyét lakja,
beléd bújt, s körülvesz szerető alakja?
Ha egy vagy Ő véle, s része is vagy, egyként,
s testvérként tisztelhetsz minden más teremtményt?
Akkor a Teremtőd, mért sújtana téged?
Ez léted alapja és ha ezt megérted,
úgy, változhat sorsod, változhat világod,
mert nem csak életed bevégzését várod,
hanem Te teremtesz, sorsodat Te írod,
s hited szerint telik minden új papírod.
Minden egyes napot tiszta lappal kezdhetsz,
s csak te rajtad múlik: rombolsz, vagy teremtesz?

Vajon elhiszed, hogy meg van írva sorsod?
Hiszed, hogy a létet, rossz gúnyaként hordod?
Nem tudod levetni? Hited meghatároz?
Ragaszkodsz a mindent lezáró halálhoz?
De akkor miért élsz, mért jöttél e földre,
szenvedni, bolyongni, földi testet öltve?
Elhinni, hogy lelked eredendőn vétkes?
Boldogulni néked, nem is lehetséges?
Akkor ez a POKOL, s Istened van távol,
s illúzió minden, ami elhatárol.
Csak a sorsod lökdös, nincs beleszólásod,
nincs saját döntésed, csak sírodat ásod.
Csak irigykedsz másra, kinek “szebb a léte”,
kin nem kérik számon, törvény ellen vét-e?
Kinek van hatalma, mesés gazdagsága,
akit tenyerén hord Istene, világa.
Rútság, nyomorúság, rád varrott szegénység,
s néhány hasonszőrű, hogy sírásod értsék,
ezek kísérőid, s töltik ki a napod.
Ez az üzeneted, s válaszul ezt kapod.

Mi lenne, ha tudnád, sorsod nem más írja?
Élted minden súlyát, lelked vinni bírja!
Minden újabb nappal, újabb lapot kezdhetsz,
boldogulhatsz, szállhatsz, őszintén szerethetsz!
Kezdd el hát leírni vágyaidat szépen,
s váljon mind valóra, úgy mint a mesében!
Benned él Istened, teremtő a vágyad,
ne a módját keresd, hogyan is csináljad!
A mikéntjét tudja, ha kell kitalálja,
annyi kell, hogy lelked epekedve várja.
Bármi tiéd lehet, tisztességgel, szépen.
(A repülő is képes fenn szállni az égen.)
Emeld hát fel lelked, ne hagyd lenn a porban,
ne élj nyomorultul, a sárba tiportan.
Találd meg értelmét a csodás földi létnek,
ne csak letaposott füve légy a rétnek!
Istentől kérj erőt, hitet, szabadságot,
formáld egyre szebbé elvadult világod!
Szeresd kicsit jobbá az emberiséget,
kívánd, hogy az élet boldogítson téged!

Keresed az értelmét, miről szól a sorsod!
- Ne keress mindenben jó üzletet, boltot!
Ne hidd, hogy az boldog, kit érdek vezérel,
aki háborút vív késpenge eszével!
Ki itt él a Földön, mind szolgálni jöttünk,
a többinél különb, hidd el, egy sincs köztünk.
Mind csodásak vagyunk, más-más képességgel,
s az a legkiválóbb, mit másokért végzel.
Részei vagyunk egy szétesett világnak,
melyen élősködők, öncélúak rágnak.
Nem benned a hiba, de még te sem látod,
te tehetnéd jobbá, a megtévedt világot,
mert ha te változol, más is követ téged,
változásra épült mindig is az élet.
Ha belül változol, a világ megy utánad
- egyre több az öröm, s menekül a bánat.
Engedd hát szívedet őszintén szeretni,
ne félj mások szívét közelebb engedni.
Írd hát azt a könyvet, írd hát Te a sorsod,
a jövőd csíráját lelked mélyén hordod!

Aranyosi Ervin © 2014-04-22.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a       nemzetem!

Drága, jó Istenem, áldd meg a nemzetem,
engedd, hogy sikeres, s végre erős legyen!
Lássa meg a szépet, tanuljon meg élni,
tudja, a világban nincsen mitől félni!
Engedd meg, hogy végre emelt fővel járjon,
hagyd, hogy javíthasson ezen a világon!
Ismerje fel végre, amit néki adtál,
tudja, nem hagytad el, mellette maradtál!

Segítsd, hogy az utat végre megtalálja,
legyen termőföldje, virágzó hazája!
Drága, jó Istenem, adj neki hatalmat,
tudja, akkor boldog, ha szívére hallgat!
Legyen örömteli, boldogsággal áldott,
neveljen gyermeket, alkosson családot!
Tudja meg, a világ szeretettől szépül,
csupa jó érzésre, gondolatra épül!

Legyen a nemzetem jó, mint Teremtője!
Tanuljon szeretni, s teremteni tőle!
Termő anyaföldjét tartsa méltó becsben,
legyen minden élő gondos, jó kezekben!
Drága, jó Istenem, legyél vendég nála,
szálljon áldásodért vissza rád a hála!
Hadd legyen igaza, reménye és hite,
kérlek, mennyországot teremts neki ide!

Minden más nemzettel bánjon szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Napi munkájában az örömét lelje,
sikeres tetteit egyre ismételje!
Békességet vigyen, bárhová is menjen,
áldott keze-nyomán csak bőség teremjen!
Drága, jó Istenem, áldd meg magyar népem,
legyen úgy, ahogyan akarod már régen!

Aranyosi Ervin © 2015-01-14..

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Levél a Jézuskához

Drága, jó Jézuska,
most levelet írok.
Üresen várnak rám,
hófehér papírok.
- Azon gondolkodom,
mit is kéne kérnem?
Na, de ne ijedj meg,
kevéssel beérem.

Apunak szeretnék
sok-sok időt kérni,
hogy a játszótérre
el tudjon kísérni.
Azt kívánom, mindig
legyen jó a kedve!
Ne morogjon velem,
mint egy morcos medve!

Játsszon velem végre,
hógolyó-csatákat.
Mondhassa nyugodtan,
hogy: – A munka várhat!
Este meg olvasson
csodaszép meséket.
Ő is legyen hálás,
hogy nekem mesélhet!

Segíts, hogy a pénzre,
sose legyen gondja.
A világ sok baja,
vállát sose nyomja!
Úgy érezze mindig,
jól mennek a dolgok.
Az én jó Apukám,
legyen mindig boldog!

Hogy a becsületen
ne eshessen csorba,
drága, jó Anyukám
jöjjön most a sorba.
Azon gondolkodtam,
neki mit is kérjek.
Amit a hölgyeknek
nem adhatnak férjek?

Neki aztán – tudod -
soha sincs ideje.
Mert a háztartáson
jár mindig a feje.
Olyat kérnék neki,
ami nagyon tetszik,
mert a családjáért
Ő nagyon igyekszik.

De nem is kívánok
olyat, amit vehet.
Olyan csoda kéne pont,
mint a szeretet!
Egész évben mosolyt
csalnék az arcára,
sose görbülhessen
meg egy haja szála.

Nagyon jól jönne egy
csodatévő szellem.
Aki harcot visel
a porcicák ellen.
Mos, vasal, mosogat,
főz és bevásárol,
levesz minden terhet
az Anyu válláról.

Anyu is ráérne
végre velem lenni,
jó lenne majd vele,
uszodába menni.
S ha a közös program
nem rajtuk fog múlni,
úgy elvinném Őket
gyakran kirándulni.

Itthon társasjáték,
kártya, mese várna,
ami tán ráférne,
minden jó családra.
Közös nevetgélés,
együtt töltött percek,
szíves, boldog órák,
amik lassan telnek.

A karácsony teljen
közös énekléssel.
Erről kicsi húgom,
jó öcsém ne késs el!
Kedves Jézuska,
Mi nem sokat kívánunk.
Legyen egészséges,
s boldog a családunk!
Aranyosi Ervin © 2013-12-10 

 

Aranyosi Ervin: A szeretet éltet

A szeretet nem engedi a szívedet kihűlni.
Engedd a mosoly sugarát, kedves arcodra ülni!
Ha annyi éved elszaladt, s próbára tett az élet,
ne bánd, hogy annyi kedves ránc jelöl rajta sok évet!
S ha van, ki végig elkísért, zárd csak karodba bátran!
Legyél hálás a percekért az élet viharában!
Ma már tudod az okait, mi, miért történt véled?
Lehet kemény, de jó tanár, így tett bölccsé az élet.
Ne bánd a múló perceket, még mindig élj a mában!
Még mindig szép egy ölelés a kedvesed karjában…

https://www.facebook.com/1kep1vers

Aranyosi Ervin © 2014-08-23..

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin

A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, - elkényeztet - pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Márton napi hagyomány

Márton napkor minden háznál libát szokás enni,
mert aki nem eszik ludat, annak azt jelenti:
hogy jövőre éhezni fog, szűk esztendő vár rá.
jobb lenne, ha a lúd evést inkább kipróbálná.

A libából a püspöknek is küldtek ebédre,
ezért a falat darabért, hullt a liba vére.
Ezt a részét úgy nevezik, a püspökfalatja,
ebből látszik, hogy az ember nem szívesen adja.

Aztán, aki spicces lett a frissen fejtett bortól,
az új évben nem fáj feje, akármennyit kortyol.
Az újborról most derül ki, milyen finomsága,
úgy is mondják, Márton nap az újborok bírája!

Aranyosi Ervin © 2014-11-07.

 

Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!

Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

 

 

 

 

 

 

 

Légy boldog ok nélkül, ne keress rá okot!
Mert, ha az ok múlik, az öröm elpárolog!
Figyeld a gyermeket, élvezi a létet.
Nincs benne utálat, nincs benne ítélet.
Képes minden szépet örömmel fogadni.
Nem őrizget kincset és szívből tud adni.
Mert a szeretetnek, nincs oka, nincs ára.
Nyílt szívvel csodálkozz rá a nagyvilágra!

Aranyosi Ervin © 2014-04-27.

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.

A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.

Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 409
Tegnapi: 394
Heti: 1 862
Havi: 11 302
Össz.: 6 040 263

Látogatottság növelés

Oldal: ARANYOSI ERVIN VERSEI
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat