HIRTH ÉVA VERSEI
Itthon vagyok
Meggyötört, és elhagyatott vagyok...
Hegyek, erdők, folyók, hiányoztok!
Jó volna Magyar szavakat hallani,
nem csak sírni, hangosan zokogni.
Szeretnék a Dunában horgászni,
úgy szeretném, a Zengőt megmászni,
szeretnék egy jó erős hallevet,
és esténként, énekelni veletek.
Haza indulok, mert már nem bírom,
a sok sírástól, kiszáradt a torkom.
Szeretném megcsókolni anyám kezét,
érezni szeretném, finom főztje ízét.
Átértünk a határon, itthon vagyok!
Itt egészen mások az illatok,
újra itthon! Alig tudtam kivárni,
Hazám földjét, meg akarom csókolni.
Anyám könnyeit érzem vállamon,
jólesnek a puszik az arcomon,
barátaim hangosan köszöntenek,
Itthon vagyok! Többé el nem megyek!
Írta : Éva Hirth
Kép: Internet
A földünk egy csoda!!!!
Csodálom, szeretem a gyönyörű földet,
annyi embernek adott otthont,melegséget,
a föld, az otthonunk,nélküle, nem vagyunk…
Vigyázzunk, ha elpusztul mi is meghalunk!
Az erdőink oly szépek, dúsak, zöldek,
ők adják nekünk a friss levegőnket,
állatainkat, madarainkat,
oly jó hallani a dalaikat.
A folyók, melyek átszelik ezt a csodát,
halainknak ők adják otthonát,
a víz, melynek köszönhetjük életünk,
víz nélkül, mindannyian elveszünk!
Az ember gyarló! Féltem az otthonom,
sok embert nem érdekel más, csak a hatalom,
erdeinket írtja, és nem gondolkodik,
csak az érdekli, hogy meggazdagodik!
Állatainkat megölik, kiirtják,
egyszer még remélem ők is visszasírják,
vizeink, ami már túl, szennyezett!
Kérdem én mi lesz velünk emberek?!
A járványok, és a betegségek,
mibe belehalnak nemzedékek,
egy kicsit is, ha egymásra figyelnénk,
ez nem történhetett volna meg még!
Hidd el, én nem csak magamat féltem,
de a jövő nemzedékért, fáj a szívem,
én már úgy érzem, éltem eleget,
de örülten féltem gyermekeimet!
Óvjátok! Védjétek ezt a kincset!
Az életeteket, csak itt élhetitek!
A föld, Csodálatos! Gyönyörű! Kerek!
Kívánom, még sokan ide szülessenek....
Írta Éva Hirth
Kép internet
Hát eljöttél végre
Végre eljött a várva várt tavasz,
jó hallani újra a madárdalokat,
jó,hogy újra velünk vagy tavasz,
csodás ruhákba öltöztetted a fákat.
A hatalmas fa lombjait csodálom,
nemrég még csupaszon álltak,
elég sokáig kellett rád várnom,
de a nap, most simogatja a lombokat.
Nézem a pajkosan szaladgáló ágakat,
néhol oly szorosan ölelik egymást,
látom bennük a szerelmes párokat,
várják a szellőtől, a lágy simogatást.
A fű táncot rop az éledő szellővel,
zöld ruhájában kéjesen vonaglik,
a napsugara simogatja erős fényével,
a fűszállal vadul, ütemre tangózik.
Egy két ág, szinte a földig lehajol,
hajbókolva köszönti a kikeletet,
a levegő,már úszik a virágillattól,
boldog vagyok. Szeretem az életet!
Írta : Éva Hirth
Festeni szeretnék
Nézem a csodás festményeket,
a tájakat,az embereket,
mintha életre kelnének a vásznon,
gyönyörűségesek, imádom!
A festő mire gondolhatott,
mikor ilyen csodás képet alkotott,
próbálgatom kitalálni,
és a művésszel együtt szárnyalni.
Érzem a vásznon a lelkét,
látom mikor lefestette szerelmét,
érzem a dühöt,haragot,
vele együtt, minden gondolatot.
Szeretnék én is festeni,
a lelkemet az embereknek átadni,
átadni a rabságot, szabadságot,
átnyújtani a havat,és a napot.
Mikor látnák a vásznon a sok virágot,
éreznék a liliom illatot,
éreznék a szellő fuvallatát,
éreznék… kezem simogatását…
írta : Éva Hirth
Gondolt át
Mikor nagy a bánatod,
úgy érzed elég volt, feladod!
Ülj le, s még egyszer gondold át,
e rossz döntés, hány embert magával ránt…
Hány embernek tönkre teszed az életét,
mert te, nem érezted …az élet szépségét…
írta : Éva Hirth
kép internet
Fordíts hátat
Mikor tested fáradt, elhagyatott,
mikor fejedben tombolnak a viharok!
Mikor szívedet fájdalom mardossa,
fordíts hátat,s lépj egy másik útra!
Lelkedről leomlanak, a fekete falak,
ha magad mögött hagyod...az árnyékodat...
írta :Éva Hirth
kép internet