CSŐSZ JÓZSEF VERSEI
Csősz József:
A PARANCSOLAT
(Auschwitz emlékére)
Ne ölj! - Könyvbe rótt könny,
kőből még rád köszön
tíz neked szóló fék...
A Föld még mindig ég,
füsttől borús az ég.
Ne ölj! - S az ember ölt
piramisok között,
Colosseum alján,
várak, pincék falán
milliárdnyi halál...
Ne ölj! - S az ember ölt,
és indokot költött
hozzá sok őrült ész,
hogy csak fürödni mész...
Gázcsapból folyt a vész!
Ne ölj! - A temetők
kérik a Teremtőt:
ártatlan milliók,
szegények, gazdagok,
csecsemők és aggok
féltik a nagy vagyont,
egyetlen életük,
s ha golyó szíven üt
bárkit is védtelen,
mit ér az értelem?
Ne ölj! S az ember ölt,
vad fegyverekre költ
ma is... Még gyűlölet
vezérel szíveket
a szeretet helyett?
CSŐSZ JÓZSEF:
KÜLÖNÖS KINCSÜNK - AZ ÜNNEP
Remegő gyertyák súgják:
remélj, békélj, ne félj,
tiszta szívűek várják:
mikor jön el az éj,
s a kisded bátorítón
múltból jelenbe vált,
hittel, a kis asztalon
díszítjük fel a fát.
Szokás igével párban
ünneppé válik így,
s a felbolydult világban
ember s ember közt híd
és békesség honol majd,
ha néhány napra is.
Időset és fiatalt
megigéz ez a kincs,
mely sokkal több, mint arany,
sokkal több, mint egy tárgy...
De kell ajándék-alany,
és kell igazi vágy!
Lobogó gyertyák súgják:
ne félj, békélj, remélj,
s az érző szívek tudják:
karácsony mindig él!
CSŐSZ JÓZSEF:
Téli szerenád
Jajgat a dalom fényes húron.
Léptem kopogó lesz az úton.
Tél-köd nehezül sóhajtásra,
reszket a tüdőm, vágyik nyárra.
Álmom belevész minden hangba,
halkul hegedűm, bújik tokba.
Indul vonatom messzi tájra,
rezdül a szívem arcra, bájra.
Furcsa szerenád készen vár ma
gyertyalobogást s bennem zsongja:
tél van odakinn, mégis bízom,
forró jelenem győz a múlton.
Halkan odahívsz, hol a dallam
ritmust kalapál mozdulatban.
Jár-kel a vonóm, alszik, ébred,
hajnalhasadást zúg a véred!
Csősz József
Egy perc szeptember
Leng a szél, zeng a szél,
tombolást nem remél,
keresi hajamat,
tar fejet simogat.
Cibálná múltamat,
jelenem szembe hajt,
erősebb vagyok én,
őszöm is szép remény.
Nem ír le jó barát,
előbb szépet kívánt,
mosolyát mímelem,
mulandó rejtelem,
ha mégis védtelen,
karolom szelíden.
A szelet irigylem,
öleli szüntelen.
Leng a szél, zeng a szél,
napsugártól sem fél.
Ne álljon hát közénk,
hallgassa szép mesénk!
Csősz József:
Nyári vers
Ma is arany darázs a nap,
fejem föntről fény - szúrást kap,
valójában sok kis aprót,
parázs nélkül forró taplót.
Kívül hőség, belül hőség.
Jó lenne, ha eltehetnéd
télire a befőtt mellé,
gyümölcsként a tested nyelné.
Záporra vágysz, hát fürdőzöl,
vízbe bújsz, jól elrejtőzöl.
Száraz levél, ó, mit tegyen?
Csüngjön holtan, vagy leessen?
Szél se rezdül, csak a béka
várja nádasban, a létra
láthatatlan' vízbe csobban:
eső lépked rajta gyorsan!
Amíg erről képzelődöm,
barnára, bronzra ég bőröm.
Tollamból kifogy a tinta,
előbb még e szót leírja!