HUGYECZ JÁNOS VERSEI
Felkelő napban kapaszkodik a hajnal
Egyszer elereszti és előre tör a nappal
Felkúszik a nap magasan az égre
Bevilágít onnan a puszta messzeségbe
Tüzel a sugara már annyira hevesen
Nem tudják elviselni melegét csak kevesen
Vannak kik rabjai lettek a nap sugaraknak
De sokan örülnek a csodás alkonyatnak
Amikor eljön az idő és a nap lemenőben
Bíborra festi az eget nagy örömében
Örül, hogy végre nyugovòra térhet
Bíborba festheti újra a csodás vidéket!
Örüljünk mi is, hogy átéltünk egy napot
Csodálattal nézzük a szép alkonyatot
Lehunyjuk szemünk és álmodunk szépet
Álmunk beragyogja az álombeli képet!
Hanyecz János
Éjszaka tündére....
Amikor a nap lebukik a horizont mögé
Feljön a hold és már az éjszaka az övé
Mellette ragyognak a fénylő csillagok
Ott a göncöl szekér, amott a fias tyúk ragyog!
Sokszor keresek valamit a csillagok között
Nézd, ott látod? Egy angyal, fehérbe öltözött!
Csillogó szárnyakkal a fellegek fölött
Innen a földről Ő már hazaköltözött!
Képzeletem szárnyal és oly messzire jut
Addig nézem, amíg a szemembe könny fut
Á, csak egy felhő amire visszanéz a nap
Oly csodaszép, én tündérnek láttam azt!
Az élet csodálatos,de néha elszomorít
Lelkem a boldogsághoz gondolatomból merít
Azt nem veszi el senki és az mindig segít
Szívem, ha bánatos az mindig felvidít!
2015.05.04. (sake)
Hugyecz János
Mond miért?
Mond miért sírunk amikor megszületünk?
Mond miért éljük sírva rövid kis életünk?
Mond nem lehetnénk örökké boldog?
Mond miért nem tudjuk feledni a fájó dolgot?
Ha öröm ér bennünket, akkor is könnyezünk
De az örömkönnyek oly édesek nekünk
Olyankor boldogok vagyunk és nevetünk
Nem bánattól, hanem az örömtől könnyezünk!
Ha felgyülemlik lelkünkben a fájdalom
Zokogunk és a szívünk is fáj nagyon
Sírni tudunk akkor is, ha szeretünk
Akkor is sírunk, ha szerettünket temetünk!
Miért nem lehet örökké boldognak lenni?
Miért kell zokogni és emléket temetni?
Miért nem lehet mindig boldogan szeretni?
Miért kell életed egy részét sírásba temetni?
2015.04.26. (sake)
Hugyecz János
Szeressük egymást emberek.....
Mikor jön már egyszer az a nap
Hogy az emberek, ne háborúzzanak
Ha majd nem örülnek más halálának
Amikor szeretettel összeborulnának
Mindenkinek megvan élethez a joga
Békét csak szeretet viheti majd tova
Nem néznek gazdagságra sem szegénységre
Sem hovatartozásra, vagy a bőr színére
Ha az elesetten önzetlenül segítenek
Azok akik a háborúzás mellett döntenek
Ha feladnak minden gyilok élvezettel
Akkor az út talán a békesség felé visz el
Miért jó, ha kezed által hal meg a másik?
Miért kell elméd elvinni a gyilkolásig?
Egyszer már végre a gyűlöletet le kéne vetni
A rosszat félretenni és egymást szeretni!
Tudni kell végre, hogy a világ tőlünk változik
Miért a rossz felé megyünk egész a gyűlöletig?
Az élet önmagában sem felhőtlenül boldog
Akadálynak elébed sodor mindig egy nehéz dolgot!
Nem nagy dolog az, hogy mindenki szeressen
Minden ember életét boldogság övezzen
Szeretni kell tudni, légy bátor és merész
Karjaid kitárni, ölelni és ennyi az egész!
2015.04.13. (sake)