LÁNYOMNAK SZERETETTEL
SZÜLETÉSNAPODRA SOHA EL NEM MÚLÓ SZERETETTEL....
2021.10.17.
Balogh Zsuzsanna
Behunyom a szemem, és úgy ölellek Téged,
Mert egy kicsit távolabb vitt mellőlem az élet.
Szerető szavaim kötöm át szalaggal.
Vigye el hozzád egy jóságos angyal.
Nagyon szeretlek, ezt ugye tudod?
Egy kicsit az én napom is a születésnapod.
Akkor születtem én meg, mint anya.
Aki a legszebb ajándékot egy pólyában kapta.
A köldökzsinórt hiába vágták ketté,
Nekünk akkor vált örök kötelékké.
Jöhetett bármilyen nehézség,
Ehhez a szövetséghez nem fért semmi kétség.
Legyél nagyon boldog, teljesüljön vágyad!
De ne felejtsd el soha az édesanyádat!
Jusson eszedbe mindig, mire is tanított,
Mi az, amit útravalóul a tarisznyádba rakott.
Lesz nagyon sok csapda, megmondom előre.
Csábítónak látszik minden majd elsőre.
Lehetetlen, hogy akadály nélkül haladj.
De hited vezessen, hogy mindig ember maradj!
Emlékezz, hogy honnan és kivel indultál!
Ki volt melletted, amikor örültél vagy sírtál.
Törődj mindenkivel, aki téged szeret,
Mert ember az életben boldog csak így lehet!
Hozzátok fűz
Hozzátok fűz csak minden édes emlék,
hiszen míg kicsik voltatok,
annyira szép, és csodás volt minden,
s tudtam, hogy lesznek holnapok.
Az volt a legszebb ébredésem,
amikor hozzám bújtatok,
szemeitekben láttam mindig
talán a legszebb csillagot.
Az volt tán minden boldogságom,
Amikor velem voltatok,
s szerettem volna nektek adni
mindent, amit csak adhatok.
Az volt csak mindig minden álmom,
hogy ti boldogok legyetek,
s megóvhassalak minden bajtól,
de már tudom, hogy nem lehet.
Az volt szívemben talán mindig
a legjobban kínzó bánatom,
amikor nem tudtam többet adni,
s őrjöngött bennem a fájdalom.
Az volt mindig az egyetlen vágyam,
hogy ott legyek végre köztetek,
addig, amíg csak el nem vonszol
az elmúlás sötét szelleme.
Az lesz talán a megnyugvásom
amikor látlak titeket,
révbe érni és boldognak látni,
hogy tudhassam azt, ha elmegyek
lesz aki véd, és karjába zár majd,
s nem fáj majd úgy, ha nem leszek,
mert én még ott is ugyan úgy óvlak,
féltlek, szeretlek titeket!
Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
32.SZÜLETÉSNAPODRA ÉDESANYÁDTÓL SOHA EL NEM MÚLÓ SZERETETTEL
2016 OKTÓBER 17.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Valami olyasmit akartam adni,
Amit nem lehet soha pénzért kapni.
Valamit, ami emlékül marad,
Valamit, ami szívből fakad.
Így hát beleadtam eleget,
Sok jót, szépet, és a szívemet.
Mert szív nélkül az ajándék,
Csak egy egyszerű jó szándék.
Ezért megírtam e versem,
Beleadtam szívem, lelkem.
Ettől lett ez az ajándék,
Nem csak szimpla jó szándék.
Hanem egy nagyszerű emlék,
Mert ha olvasod, olyan mintha veled lennék. ..
... Veled együtt ünnepelnék!
Kívánok szép napot,
mosolyt és csillagot,
a nap minden percében
békés pillanatot,
Nyugalmat, örömet,
sok-sok szeretetet,
születésnapodra
szívednek ünnepet!
Hári Gábor
Szülinapodra
.. éved röpke pillanat,
Lepereg előtted minden mozdulat,
Oly kevés ez idő, mit megértél,
kívánom, hogy még sokáig legyél!
Boldogítsd melletted az embereket,
Szíved szomorkodni soha ne engedd!
Ha valaki mégis megbántana téged,
Gyorsan lépj túl rajta, hisz ilyen az élet!
Mindenben a jót, s a szépet keresd,
S ki megérdemli, nagyon szeresd!
Mosolyod aranyozza be a világot,
Még sok boldog születésnapot kívánok!
Biro Melinda
Szivárványom (Lányom születésnapjára)
Virágos méhemben,
megfogantál
Anyává tettél kincsem,
megszülettél
Jövendő gyermeke.
Anyahálót szőttem köréd
Hittem.
Leszek neked majd a fény
Mely világít utadon.
S te leszel, mint szivárvány
eső után, az égbolton.
Lettél szívem ablakában,
Mosolygó virágszál.
Szemed csillogása,
Mint fényes márvány.
Köszönöm nagy Isten,
Hogy téged nekem adott.
Naponta szedett virágodból
Érintsd meg az arcom.
Hozzám, ha hazatérsz,
Mint elfáradt gyermek
Hajtsd fejedet szívemre.
Édesanyád vagyok
S maradok, mindörökre!
2015.1.26.
"Az Élet múlását ne vedd soha észre ,
a szívedben éljen szeretet és béke .
A mosoly az arcodról soha el ne fogyjon ,
az ajtódon csakis a boldogság kopogjon .
Bárhová is sodor magával az Élet ,
az Isteni szeretet kísérjen el Téged ."
Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?
Azt, hogy lássál,
Hogy a sötétben is lásd a fényt,
Hogy a háborgó világ ellenére is
béke lakjon a szívedben.
Hogy egyedül se legyél magányos,
Hogy tudjál örülni a vannak,
Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,
Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,
Hogy ne sirasd az időt,
Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,
Hogy a csendben,
a benned levő csendben
meghalljad a lelked szavát.
Bölcsességet kívánok,
sok-sok bölcsességet,
Hogy felismerd,
Hogyan helyes lépned,
Mit érdemes meglátnod,
Mit kell megtenned,
Mit kell szólnod,
Hova kell eljutnod.
Hogy soha semmit ne kelljen
megbánnod.
Van valakim nékem ezen a világon,
Kiért még az életemet sem sajnálom.
Odaadnám az életem is, ha kellene érte,
Hisz Ő az ki, az életét tőlem nem kérte.
Nem kérte, de kapta tőlem egyszer,
Boldogság tölti el azóta is a lelkem.
Mikor először megpillantottam,
Onnantól kezdve a rabja voltam.
Életem részéve lett, és én az övé lettem,
Ő a legszebb, legjobb, ami történt velem.
Szeretem, ahogy csak egy anya szeretni tud,
Ő az én kincsem, szívem érte dobog.
29.SZÜLETÉSNAPJÁRA KÜLDÖM EZT A VERSET - 2013.OKTÓBER 17.
Hogy mondhatnám el tenéked
azt a csodás érzetet;
Mikor szívem alatt hordtam
kezdődő kis életed?
Kismamaság összes terhét
nagy örömmel viseltem;
Minden egyes pillanatban
feléd fordult figyelmem.
Úgy éreztem, boldogságom
csakis a Te érdemed;
Mérhetetlen örömmámor
töltötte el lényemet.
Érkezésed nagy napjára
várakozván epedve;
Vágytam, hogy az idő nagyobb
gyorsasággal peregne.
Huszonkilenc év múltával
visszanéz most a szívem;
S ez az emlék gyönyörűen
virágzik a felszínen.
Számomra a születésed
olyan csodás pillanat;
Életemnek legvégéig
legszebbek közt megmarad.
Amikor felsírtál
Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mindösszes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
Bernát János
Meggyesi Éva:
Többször arra gondolok,
ő most a támaszom
megadtam-e mindent neki
ezt ő tudja eldönteni,
tudom, voltak nehéz napok
a Sors minket cserbe hagyott
ez benne is hagyott nyomot
s nem segíthettem akkor,
éreztem, hogy ő is szenved
ily bánatot nem érdemelt,
ha feledni nem is lehet
tán megenyhíti a szeretet,
ha egyszer elmondom majd
mi is történt, mi volt a baj,
bízom abban, hogy megérti
mért nem tudtam többet tenni,
a múltat most nem bántom
ha lehet, megpróbálom
mit hibáztam helyrehozni
sok mindent bepótolni,
akár mi is történt velünk
csak én tudom hogy... szeretem
és ha néha nem így látszott,
bocsásd meg azt kisleányom,
tudom, több is kellett volna
de erőmből nem futotta
kérlek, hogy azt el ne feledd,
nekem több vagy, mint életem.
Te vagy az Úr egyik angyala,
Ki a földre szállt és lassan, de
haladva előre néha meg-megállsz.
- Féltelek! -
Egy nagy-nagy csoda vagy!
Jóság és szépség édessége,
drágakő, zafír, de nem hivalkodó.
- Nem féltelek! -
Értéked ésszel föl nem fogható!
Szavad halk, mégis "az egekig ér".
Bízva bízzál magadban is!
- Féltelek! -
Higgy! Tűrj! Szeress!
Önmagad meg ne vesd!
Kövesd az Úrnak angyalát!
- Nem féltelek! -
Kérem Megváltónkat,
Kísérjen végig utadon!
Vigyázzon reád úgy, ahogy kell,
Úgy mint Ő, én úgysem tudom!
Tudod, óvó szeme rajtad,
bizton kezébe tedd kezed!
Neki mondd el óhajodat,
"Kívánságod Neki parancs!"
Hit nélkül elüresednénk,
Remény nélkül elvesznénk,
Szeretet nélkül nem élnénk.
Az élet nélkülük semmit sem érne.
Hitből fakad a jó szándék,
Reményből, hogy kitarts még,
Szeretet ő átölel biztonságot, kedvet ad.
Hogy az életed fel ne ad!
A rossz kedved el szálljon,
A boldogság rád találjon!
Hited mindig megment,
Felemel ahányszor elesel.
Veled marad jóban-rosszban,
Igaz társad a világban.
Reményed ő biztató, hogy te soha
nem vagy feladó!
Szereteted másnak is kell,
Adj belőle vidám szívvel!
Szép nap virradt ma ránk,
mert most köszönt fel a te édesanyád.
Köszönt téged neved napjára.
Boldog legyél, míg élsz -
ő csak ezt kívánja.
Szeressenek téged és te is szeressél,
járt utadról soha
el ne tévedjél!
Boldogság, szerencse, örökké kísérjen,
szomorúság bánat soha ne is érjen!
Boldog névnapot kívánunk.
Lányomnak Szeretettel névnapjára!!!
Szép nap virradt ma ránk,
mert most köszönt fel a te édesanyád.
Köszönt téged neved napjára.
Boldog legyél, míg élsz -
ő csak ezt kívánja.
Szeressenek téged és te is szeressél,
járt utadról soha
el ne tévedjél!
Boldogság, szerencse, örökké kísérjen,
szomorúság bánat soha ne is érjen!
Boldog névnapot kívánunk.
Forrás: www.poet.hu
Csak szelíden gyermekem
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem,
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Kun Magdolna
Egy perc erejéig
Egy perc erejéig simítsatok meg,
hadd érezzem szívem körül a gyermek kezeket,
mert oly kevés már az-az idő, mit sorsom tartogat,
s amiben még tisztán él az anyai tudat.
Csak egy perc erejéig öleljetek meg,
hogy újra átélhessem azokat a boldog éveket,
melyeknek minden percében hinni tudtam azt,
hogy általatok maradok halhatatlannak.
Csak egy percig nézzetek mélyen szemembe,
hadd vigyem el azt a tüzet, mely átmelengette
fagyos lelkemet azon a hosszú-hosszú úton,
ahol fájdalomkönny ült a jelenen, s a múlton.
Kun Magdolna
IMA
"Imára kulcsolom most a két kezem,
Elmondom a vágyam ,drága istenem....
Nem kincset szeretnék ,nem is gazdagságot.
Nem is magam miatt mondok imádságot.
Gyermekeim sorsáért ,aggódom nagyon,
az ő boldogságuk többet ér mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet a nehéz napokra,
gondolatokat ,amik a gondokat megoldja.
Adj nekik reményt,hogy bízni tudjanak,
erőt,egészséget,hogy el ne bukjanak.
Unokáim ,tisztességgel nevelhessék,
Munkájuk gyümölcsét el ne veszítsék.
Imádságaikat ne mondják hiába,
Vigyázz rájuk istenem..Rájuk s a családra..."
Meggyesi Éva
Ne dobd el
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág.
Öleld meg az édesanyád
Öleld meg az édesanyád,
mindennap öleld meg.
Soha ne várj ünnepnapra,
mi szeretni kötelez,
mert eljön az a perc,
mikor már nem ölelheted,
s bánni fogod egy életen át,
hogy mindazt, mit érted tett,
hozzá méltó módon
nem becsülhetted.
Kun Magdolna
ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIÉRT
Mindenható Te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Meggyesi Éva
Oly mások vagyunk, s oly különbözőek,
de anyaként mégis hasonlók vagyunk,
letépnénk minden töviset, szilánkot,
csak hogy őnekik ne essen bajuk.
Oly mások vagyunk,s oly sokat remélünk,
lehoznánk értük az égről a napot,
s ha nehéz is olykor,fáj a szívünk értük,
a mi csillagunk csak miattuk ragyog.
Oly mások vagyunk,de bárhogy meggyötörnek,
szívünk mégis csak miattuk dobog,
minden álmunk,és minden ölelésünk
az ő szemeikben újra felragyog.
Oly mások vagyunk! S ki anyaként érez
mások fájdalmán sosem mosolyog,
hisz egy anya ha szíve összetört is,
összetört szíve is csak értük dobog.
Csak egy kérés
Egy napon,
mikor már járni sem tudok,
s az életet is csak egyszerű játéknak veszem,
ígérjétek meg nekem,
hogy nem hagyjátok egymást cserben
még akkor sem,
ha sors írta éveitek csupa könny lesz
és csupa félelem.
Mert eljön az-az idő, mikor már én is
csak egy zihált lélegzet leszek,
melynek sóhajában szakad fel
ez a pár mondat,
- ki ápolja beteg szívetek,
ha már nem lehetek veletek.
S ki könnyezi át helyettetek
azokat az éjszaki csendeket,
melyek lassan felőrlik a perceket.
Azokat a perceket,
melyek oly áldottak voltak nekem,
mint a lelketek,
mert azok mind-mind belőlem hajtottak
életgyökeret.
Mikor az utolsó perc is elfogy,
megáll az idő.
Elhalkul a szív, elfogy az erő.
Vonatom sem robog már tovább,
nem hallat többé
zihált sóhajtást,
mert nem marad más belőlem,
csak egy véget nem érő
mérhetetlen gyász,
mely tán szívetekbe hagyja
kérésem szavát.
Kun Magdolna
Szívetekhez méltóan
Egy cél volt az életemben mindenekfelett,
hogy titeket méltóképpen szerethesselek,
s hogy felszárítsam arcotokról azon könnyeket,
melyek lelketek mélyéből felszínre törtek.
Csak egy cél vezérelt sok évmúlás alatt,
hogy töretlenül megőrizzem kitartásomat,
mert tudtam, ha elveszítem, vele veszik minden,
nem lesz, ki titeket méltón szerethessen.
Hisz nincs ezen a nagyvilágon még egy valaki,
aki értetek ily elszántsággal bírna harcolni,
mert csak az anyai szív az, mely ott is csatát nyer,
ahol hőst játszik a halál ezen véges élettel.
Vers:Kun Magdolna
Nektek gyermekeim
Ha nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
vajon leheltek-e erőt fáradó testembe.
Adtok-e majd betegségben annyi kitartást,
hogy tovább bírjam taposni az élet-út porát.
Ha majd a felejtés fájdalma kínozza a lelkem,
mondjátok, lesztek-e a gondolatok bennem,
s vigyáztok-e sérült tudatomnak azon énjére,
melyben hervadásba lép az élet szépsége.
Hihetem-e azt, hogy nem kell csalódnom,
ha mélyre taszít lábamról a gyötrő fájdalom,
s ha már minden egyes pillantás arrafelé néz,
amerre nem nagy gond az élet-felejtés.
Ha majd nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
azért régi énem tartsátok kellő tiszteletbe,
mert lehet, hogy kívülről csak rongydarab leszek,
de belül semmi nem törheti meg a lelkemet.
Kun Magdolna