GARAI GÁBOR VERSEI
Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. –Budapest, 1987. szeptember 9.[1]) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.
GARAI GÁBOR: JÚNIUS
Tudom, meghalnék idegenben:
ott még a fák sem ilyenek:
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg:
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár:
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...
Meghalok itt is:- a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld, szinte tombol,
s a kőnek is illata van:
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha virágot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.