MIKULÁSRA

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog -
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó -
Siess jobban
Télapó!

 

 

 

Mentovics Éva: A legkisebb krampusz 

 

Sejtetted-e, hogy a krampusz csuda jó fej figura?
Ruhája sem hétköznapi, fején tüsi frizura…
dicsekszik, hogy szarva is nő, csak nézzem, még oly kicsi.
Megfogdostam a két huplit…persze, hiszi a piszi,

hogy egyszer csak nagyra nő majd, félelmetes fegyverré…
ezt egy ilyen huncut kópé nem hinném, hogy szeretné.
Nem akar ő felöklelni, csak virgáccsal ijesztget,
s kereket old, ha az óra elüti a kilencet.

Elinal a kertek alatt, iszkol haza, az ágyba, 
tudja, hogy a lazaságot nem csípi a mamája.
Azt mondják, a krampusz nem más, csak egy kópé rosszaság,
folyton fúrja, csiklandozza valami az oldalát.

Kíváncsian sertepertél, virgácsokkal téblábol…
- De a munkát (bárki mondja) sose vettem félvállról.
Ijesztgetek, csiklandozom, nevettetek, elvégre
szükség van a Mikulásnál ilyen huncut segédre.

Ha nem lennél, unatkozna az a sok-sok kisgyerek…
ne higgyétek, bárki mondja, hogy krampuszok nincsenek!

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

Készülődik a Mikulás Írta: sosan 

Gyerekeknek Fenyők között, erdő mélyén, 
Áll egy csodás házikó. 
A Mikulás lakik benne, 
És sok-sok apró kis manó. 

Nagy a sürgés, nagy a forgás, 
csomagolás, rohangálás. 
készítik az arany szánkót, 
Azt a felhők fölött járót. 

Ajándékkal tele rakják, 
Ennél több már nem is fér rá. 
A Mikulás körbe járja, 
Igazgatja meg-megállva. 

Aztán int a krampuszoknak, 
Akik hat pár szarvast hoznak. 
Befogják a csengős hámba, 
Kész a szánkó indulásra. 

Ostor csettint, kocsis füttyent, 
Arany szánkó égre libbent., 
S csillagoknak gyémánt porán, 
Paták nyoma szikrákat hány. 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Levél a Mikuláshoz
 

Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
És ahol laksz, ott Lappföldön,
melegít a szeretet?
Amikor jössz, mennyi minden
fér bele a zsákodba?
Ugye te is mindent megkapsz,
mit elképzelsz álmodban?
Ugye neked szót fogadnak
a manók, s a szarvasok?
Ugye nem baj, nem haragszol,
mikor csintalan vagyok?
Ugye idén újra eljössz,
s hozol ajándékokat?
Kipucolom kis csizmámat,
s ablakunkban kép fogad.
Mert rajzoltunk testvérkémmel,
csuda, színes képeket.
Neki is hozz ajándékot,
tudod, Ő is jó gyerek.
Hányat is kell még aludnom,
mire eljössz, s itt leszel?
Remélem, hogy idén látlak,
mert te annyi jót teszel.
Tegnap azon gondolkoztam,
Mikulásnak lenni jó!
Ha felnövök, családomban
minden nap lesz télapó.
Ajándékot öröm adni!
- magyarázzam pont neked?
Öröm látni az arcokat,
hol ragyog a szeretet.
Kedves, jó Mikulás bácsi,
gyere, várunk már nagyon!
Amikor jössz, arra kérlek,
kopogtass az ablakon!

 

 

 

 

 

 

Jön a télapó

Kastély áll a messzi északon,
Télapó néz ki az ablakon.
Minden ablak mesés fényben áll,
mi lehet itt, talán áll a bál?

 

 

 

 

 

 

Mikulás nosztalgia 

Hol van már gyermekkorom? 
Subickoltam kis bakancsom 
havas decemberi estén, 
jégvirág ablakon lesvén, 
hogy megérkezzen Mikulás. 
Csomagjában nem is volt más, 
néhány szem dió, mogyoró 
és más édes ennivaló. 

Csizmám azóta is tiszta. 
Gazdagabb zsákmány a lista. 
Anyagiak nem kellenek, 
fontosabbak a szívemnek, 
hogy legyenek barátaim, 
gyermekeim a kincseim. 
Ők az ajándékok nekem, 
övék összes szeretetem. 
Rika Fabbro 

 

 

 

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem. 

 

 

 

 

 

Szabadi Lívia 

Az én Mikulásom 

Lélek voltam, tiszta szívű, 
csillag voltam, fehér ívű, 
karácsonyi égbolt felett 
megpihenve egy fellegen, 
vártam már a szánnak zaját, 
csilingelő halk moraját. 
Lopva néztem kis csizmákra, 
mivel telik csöppnyi szára, 
mit rak bele a Mikulás, 
őszes hajú, piros ruhás. 

Majd amikor megszülettem, 
pici lelkem lánnyá vedlett. 
Hittem én a szép meséket, 
írtam listát, miket kérek: 
babákat és ruhát, szépet, 
könyvet, finom édességet... 
Hatodikán hajnaltájban 
a csodákra nagyon vártam 
csinosított cipellővel, 
tisztítása ment nagy gőzzel. 

Elmúltak a gyermekévek, 
virgácsos lett ez az élet. 
Listám most már másról írom, 
gyerekkorom visszasírom. 
Tiszta cipőm polcon pihen, 
Télapó már nem tölti meg, 
de a csodában még hiszek, 
ajándékot most én viszek: 
Jó szándékot, szeretetet, 
mosolyokat virgács helyett! 

 

Oldal: MIKULÁSRA
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat