ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK
ZEMPLÉN,AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
SZUHANICS ALBERT VERSEI
Szuhanics Albert
Míg elérjük a csillagos eget
Nem ígérek néked kincseket,
meseautót, kastélyt, palotát.
Ám senki nincs, ki téged így szeret,
átkönnyezvén sok-sok éjszakát.
Nem ígérek könnyű életet,
küzdelmes lesz a jövőnk nekünk.
A mi sorsunk mégis boldog lám,
ha mindenkor szívből szeretünk.
Kikötőben nem vár jacht reánk,
nyáron oda mi nem utazunk.
Madár dalol, suttog lombos ág,
ha kéz a kézben andaloghatunk.
Nem hagylak én magadra soha,
minden álmom megosztom veled.
És mosolyom mindig rád ragyog,
ha velem vagy, s foghatom kezed.
S hidd el reánk irigy a világ,
nagy vagyonból, mindent megvehetsz.
De tiszta szívből senki nem imád,
boldogságot pénzért nem vehetsz.
Nem ígérek gazdag ragyogást,
de szerelmem örökkön tied.
Mindennap hoz boldog folytatást,
míg elérjük a csillagos eget!
Szuhanics Albert
Nem akarok többet...
Nem akarok többet, mint egy nyugodt percet,
mikor a tűz lángja teám alatt serceg.
Máris időtlenné válik a pillanat,
ezer év telhet el egyetlen perc alatt...
Nem akarok többet, mint egy meghitt órát,
mikor felragyognak a bölcs lelkű hórák.
Csend ül a jobbomon, a balomon béke,
egy órája ülök... s talán ezer éve...
Nem akarok többet, egy önfeledt napot,
amelyen lelkemben újra gyermek vagyok.
Biztonságot érzek anyám, apám mellett,
s időtlen időkig lennék boldog gyermek...
Nem akarok többet... kicsit nyugton lenni,
legalább fél órát ne zavarjon senki!
Csak a csend és béke járja át a lelkem,
s megkerül elvesztett, nagy kincsem... türelmem
Szuhanics Albert
Nézd, a bárányok hallgatnak...
Forog a Föld, évezredek
múlnak lassan, szép sorban.
Ám az ember nem ér már rá,
mint a boldog őskorban...
Hová ez a nagy sietség,
telhetetlen rohanás?
Csak az ember akar jobban
gyorsulni, mint semmi más!
A Nap, a Hold, a csillagok
békén róják útjukat.
Ám az ember tempót fokoz,
mely mindenen túlmutat.
Részecskéket ütköztet már,
nüanszokon múlhat lét.
Fél és retteg, hogy lemarad...
vetélytársa sincs már rég.
Vajon honnan, ugyan miről?
Oly időtlen a világ.
Kapkodni és kiborulni
esztelenség, csacsiság!
Nézd, a bárányok hallgatnak,
s türelmes a téridő...
Csak az ember zajong, rohan,
mert az időt méri ő...
Szuhanics Albert
Petőfi Sándor születésnapjára
Volt egy ember, igaz költő,
ismeri öt emberöltő,
szavalja a felnőtt s gyermek,
azt a sok gyönyörű verset.
A magyar nép lelke benne
szólalt meg, mert úgy szerette,
mint a Magyarok Istenét,
az ő édes anyanyelvét.
Megtalálta jelölt helyét,
kiitta bús sorsa kelyhét,
megírta a sok költeményt,
nem adta fel a szent reményt.
Szabadságnak prófétája,
szerelmének méltó párja,
hazájának igaz híve,
nemzetéért fájt a szíve.
Bár letörtük a rabigát,
ellenünkre tört a világ,
elvesztette népünk harcát,
de megőrzi költőnk arcát.
Szuhanics Albert
Mi a Karácsony?
Elgondolom, hogy mi a Karácsony,
igazság-mese, valóság-álom.
Szívünkben nyíló szépséges virág,
szeretet-fénybe merülő világ.
Csillagos égen Nap születése,
kis gyertyák lángja, ünnep és béke.
Tűlevél-illat, csengettyűk hangja,
a kicsiny Jézus születésnapja.
Ébredő álmok kiáradása,
megfáradt lelkek reménysugára.
Az öröklétnek vizéből kortyok,
szeret az Isten, az ember boldog!
Fehér ruhában a téli berek,
zúgó harangszó, hívő emberek.
Gyermeki szemek csillogó fényben,
bizonyságlángok, túl a reményen.
Szuhanics Albert
Adventi áhitat
Még úr a sötétség,
hosszúak az éjek,
pihen a föld öle,
hideg a tél.
Fénylik a szívekben
rejtező ígéret,
az advent igéje,
életre kél.
Ünnepi koszorú
gyertyái kigyúlnak,
erős a szívekben
a hit, remény.
Egy szűztől születik
megváltó a földre,
kicsiny lesz, de máris
árad a fény.
Koszorún négy gyertya,
vasárnap fellobban
jelzi hogy közeleg
hozzánk Urunk.
Minden új hétvége
fényesebb számunkra
amíg mi hű szívvel
várni fogunk!
Szuhanics Albert
Télapó könnyei
Hull a hó, nagy pelyhek szállnak,
takaróként összeállnak.
Összeállnak, olyan szépen,
mint porcukor, süteményen.
Kicsiny csengők muzsikálnak,
csengettyűi lovasszánnak.
Puhán dobban a lópatkó,
lovasszánon ül Télapó.
Hófehér az ő szakálla,
prémszegélyes nagykabátja.
Piroslik arca, s az orra,
ölében névnapi torta.
A Télapó egymagában
énekel az éjszakában.
Míg hallgatják rókák, őzek,
kisnyulak elébe jőnek.
.
S dalra fakad erdő-mező,
csodás hangok törnek elő.
Száz őzike kórusa szól,
vakond dalol a hó alól.
Kinek szól e vidám ének?
Hát az ember gyermekének!
Ünnepelnek ők veletek,
s azt üzenik, jók legyetek!
Télapónak szánja tele,
ezer puttonyt rakott bele.
Nyugodt legyél őfelőle,
mindenkinek jut belőle!
Mesés ez a Mikulás-est,
betölt mindent a szeretet.
Esik a hó, száll a zene,
könnyes a Mikulás szeme.
Szuhanics Albert
A tél keze
A tél keze nézd nyúl felénk,
átlopódzott lassan elénk.
Az ujjai, kék jégcsapok,
sóhajai kemény fagyok.
Zúzmarát rak csupasz ágra,
deret szór fűre, virágra.
Így díszíti fel a határt,
cirógat sok fázós madárt.
Belenyúl a mély zsebébe,
hópelyheknek özönébe.
Hull az égből, reánk hinti,
Katalint is felköszönti.
Csendes éj, mily áhítatos,
léptem puha hóra tapos.
Szállingóznak a hópihék,
kis zsoltárok, fehér igék.
Azt súgja a tél fülembe,
térjek égi kegyelembe.
Amíg ő lesz a főpapunk,
hófehérek, tiszták vagyunk.
Hozván fehér terítéket,
szép estéket tálal néked.
Szeretetben, összebújva
álmodjuk a telet újra...
| Szuhanics Albert Október születése Ködgyermek született, szürke baba, istenek alkonyán páraszült lény. Kicsi még október, nagyon kicsi, idős, ősz anyjának fésűje fény. Hová tűnsz kövér lány, zöld szemű nyár, ismeretlen tájjal ismerkedő? Hol még a madár sem jár és ahol idegen ég alatt virágmező... Rövidül már a nap, nyúlik az árny, ismét nő egyre az éji idő. Rója a szőlősort, vígan rója, ím a sok nótázó szüretelő. Mutass meg október, mindent nekünk, Istenünk ősz-ege mily tiszta, szép! Mikor a köd felszáll, milyen mikor ígéreted szerint kék lesz az ég? |
||
Szuhanics Albert
Augusztusi fohász
Még itt van az augusztus vélünk,
nyár ajka suttog nekünk,
Hogy nem hagy el sohasem minket,
s örökkön szeretkezünk.
Még meztelen bőrünket járja
forró szél finom keze.
Míg fényujjak által virágba
szökken a szív mezeje.
Még hűs vízben jó megmártózni,
tikkad a szomjazó száj.
Még bűvös éj illata illan,
asszonyunk ajkainál...
De közel a hűvös szeptember,
apad az özönlő hév.
Óh, könyörgök pillangós nyárért,
adja meg ismét az ég!
Már foszlik a tündéri álom,
s hűvösek a hajnalok...
Óh, augusztus, én újra várlak,
s bús pillám könnyben ragyog.
SZUHANICS ALBERT
Piros tűzmadár
Tűzmadár a magyar égen
fényességgel száll,
visszatért, mi elment régen
mesés tűzmadár.
Örvendezzünk, országunkban
árad már a fény,
tűzmadár száll hazánk egén
él az új remény.
Istenüktől jő egy angyal,
piros tűzmadár,
fehér napunk felől röpül,
zöld fűre leszáll.
Epekedve vártunk téged
csodás tűzmadár,
őrizgettük az emléked
ezer éve már.
Áldást hozván magyarokra,
jövőnknek reményt,
nem adjuk fel, te ihletted
ezt a költeményt!
Szuhanics Albert
Titkon erre vártunk
Akácillat szállong
mint egy édes sóhaj,
lebukik napunk is
illedelmes bókkal.
Május éjszakái
eljöttetek újra,
illatot árasztó
orgonákba bújva.
Reánk veti árnyát
bodza sötét bokra,
eperfa bólogat,
gyümölcsét ledobva.
Rebben a denevér,
suta szárnya verdes,
olyan mint egy részeg,
csalódott szerelmes.
Mozdul a levegő,
sóhaj száll az éjben,
emlékek érkeznek
illatozó szélben.
Mert a május éjek,
szerelemről szólnak,
mintha most történne,
avagy tegnap..., holnap...
Ilyenkor a szívünk
újra ifjan szeret,
május éjszakákon
jobban csillog szemed.
Titkon erre vártunk
egész évben végig,
hogy most megtaláljuk
szívünket, a régit...
Feltámad az emlék,
illatok tengerén.
Új mese kezdődik,
arról szól..., te... meg én...
Szuhanics Albert
György napi köszöntő
Gyere Gyuri, add fel harcod
dugd hüvelybe fényes kardod,
a lándzsádat tedd le kérlek,
névnapozni fogunk véled!
Ünnep minden Györgynek neve,
méltóképpen bánjunk vele,
üssük csapra egy-két hordót,
igyunk, bikavért, oportót!
Menjünk Tokaj pincéibe,
ma éjjel ott rúgjunk mi be,
jöhet furmint, szamorodni,
kocsmáros fog aszút hozni!
Tegyünk félre gondot, ármányt,
meghívjukaz öreg sárkányt,
neki is van otthon bora,
ő egy jó ivócimbora!
Szent Gyuri és a nagy sárkány,
jót isznak a pince alján,
ettől lesz szép piros vérük,
s én leszek a szesztestvérük!
Köszöntelek, Gyuri, Gyurka,
sose legyen Györgyök búja,
sokat érjél, isten-isten,
egészségben..., s más gond nincsen!
Szuhanics Albert
A csönd hangjai
Átölel a csönd engemet,
simogatja bús fejemet.
Mint anya, ha dallal ringat,
s égbe száll egy édes illat.
Dédelget, mint jó nagymama,
hófehéren ragyog haja.
Olyan, mint a meszelt házak,
mikor déli fényben állnak.
Nem kérek én már egyebet,
csak egy órát csendben legyek!
Olyan a csönd, mint egy szép nő,
hallgatagon is enyém ő.
Csönd hangjai elringatnak,
olykor könnyű álmot adnak.
Milyet anyám nem adhatott,
karjaiban gyermek vagyok.
Mint a falvak vén harangja.
mikor lemegy bágyadt napja,
Álmatagon kondul végül,
Pszt...! Az éjbe beleszédül.
Szuhanics Albert
Amikor szívedet kitárod...
Nem sírok, mondod te keményen,
ha túl vagy már minden reményen,
lásd, erős a lelked teneked,
de azért pár csepp könny lepereg...
Nem sírsz te boldogság-mámoron,
amikor túl vagy az álmokon,
mondanád büszkén és keményen,
ám tudd meg, könnyezni nem szégyen!
Könnycseppek szemedben csillognak,
lelkedből valamit kilopnak,
amit te rejtegetsz, drágakő,
könnycseppé lágyítja az idő.
Oly tisztán, mint ki fény-kristályt ad,
lelkedben maradj meg kislánynak,
ne bánd ha könnyeid potyognak,
lásd, erős férfiak zokognak!
Könnyektől lesz könnyebb a lelked,
cseppjei bánatot terelnek,
elviszik, elveszik gondjaid,
öntözvén viruló álmaid.
Gyere és zokogj a vállamon,
bánatod, panaszod elbírom.
Könnyebb lesz a lelked, meglátod,
amikor szívedet kitárod...
Szuhanics Albert
Ne engedd el kezem!
Neked mondom el,
hogy néha félek én,
nem felel a csend,
bárhogy kérdeném.
Lelkem téged vár,
mert senki nem lehet,
a te helyeden,
míg itt leszek veled.
Összetartozunk,
mint levél és az ág,
együtt alkotjuk
az édenbeli a fát!
Élet fája az,
mit ember el nem ér,
csak aki szeret,
s szerelmet remél!
Megsúgom neked,
hogy néha sírok is,
olyan vagy nekem,
mint fáknak április.
Friss szellő ha fúj,
a hangod hallom én,
megdobban szívem
s reményem újra él!
Egy az óhajom,
ne engedd el kezem,
s könnyem szárad fel,
ha itt leszel velem!
Szuhanics Albert
Jön a tavasz most már...
Jön a tavasz most már, úgy dönt tovább nem vár,
fecske röppen eresz alatt fészkére.
Friss tavaszi illat, a szívemre is hat,
felvidulok te melletted végtére.
Jön a tavasz gyere, találkozzunk vele,
kéz a kézben szaladjunk a réten át!
Vártam én rá híven, úgy dobog a szívem,
sokkal jobban mint ahogy te gondolnád.
Jön a tavasz itt van, érzem tagjaimban
a szerelem bolondít ha velem vagy.
Itt a tavasz érzem, felpezsdül a vérem,
kinn a mezőn cirógat a fényes nap.
Ránk kacag a kék ég, nem hagy nekünk békét,
a szemünkből sugárzik a boldogság.
Itt a tavasz velünk, nagyokat nevetünk,
mosolyognak köröttünk az ibolyák.
Már a tavasz itt van, forró karjaidban,
amikor a szomjas ajkam csókot ád.
Csóktól leszek jól csak, lángra kaptam, oltsad,
hadd boruljon virágba a nagyvilág!
Szuhanics Albert
Újra boldogok
Csodálom én az alkony fényeit,
hűs, finom árnyakat a bokrokon.
Ha bágyadtan a Nap alábukik,
talán csak szédül ő, úgy gondolom.
Pihenni küld bárkit ki roskatag,
míg éj bocsát reá szép álmokat.
A fáradt természet ellankadó,
mély illata hársnak meglátogat.
A fájó szív nyugalomra lelhet,
halk vigaszt találsz bús könnyező.
Megsimogat lombok bársony árnya,
illatot lehel rád alvó mező.
Mint jó anya véd kicsiny gyermeket,
csillagos palásttal már eltakar.
A déli szél egy dalt dúdol neked,
a legszebb álom is tiéd hamar.
Felébredsz majd s hajnal rózsa ujja
simítja arcodat, új Nap ragyog.
Előtted nyílik ím már új idő
és itt az élők újra boldogok!
Szuhanics Albert
Örök világosság
Eljövök mindig én, mint november jön el,
e hónap jelzi azt, az elmúlás közel.
Oly keskeny a határ... a halál és élet
szinte kezet fognak, megérzi a lélek.
Eljövök mindig én, vár rám a temető,
kitárja kapuját, mint szelíd szerető.
E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám,
mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán.
Hulló falevelek, krizantémra szállnak,
még őrzik csodaszép emlékét a nyárnak.
Elenyésző levél és az élő virág...
mind a kettő tudja, milyen szép a világ.
Így vagyunk ezzel mi, az emberi lelkek,
a kapun innen, s túl itt egymásra lelnek.
Az emlékek útján kéz a kézben járunk,
bennünk él rokonunk, vagy régi barátunk.
Utazunk időben, míg égnek a gyertyák,
s mécses sárga fénye világít meg fejfát.
Őszirózsa bólint... nincs vég, csak új kezdet,
lásd, holtak porában virágok teremnek!
Lelkük csillagokból érkezik ma éjjel,
könnyedén lebbenő, enyhe déli széllel.
Érzed hogy itt vannak? Boldogok hogy látnak,
s egy égi hazába minket hazavárnak.
Eljövök mindig én, mint eljön november,
mécsessel, virággal, égő szeretettel.
Meggyújtom a gyertyát, mint oly sokan teszik,
örök világosság fényeskedjék nekik!
Szuhanics Albert
Elhagyott szeretők
Október derekán voksot csak a tél kap,
az őszi napsütés megcsal minket, csélcsap.
Simogat kedvesen, elhalmoz szépséggel,
ám vígan hancúroz zord felhők népével.
Szerelmünkön nevet, hiába csodáljuk
orcája színeit, fényes napvilágunk.
Észak zord szeleit bús képünkbe vágja,
dérrel szeretkezik hajnal napsugára.
Napról-napra gyöngül, talán sok bort ivott?
nincs ránk tekintettel, könyörtelen, bigott.
Tudjuk, hogy megszökik hamarosan, végleg,
felélvén kincseit, odadob a télnek.
Elhagyott szeretők, cserbenhagyott társak,
meztelen állnak a karcsú törzsű hársak.
Nem öleli őket nap meleg sugara,
elárvult világunk bús szerelem-tanya.
Majd a tél finoman betoppan egy napon,
puha lépte halkan surran a friss havon.
Fehér ruhát adván a bokrokra, fákra
mély, gyógyító álmot borít a világra...
Szuhanics Albert
Szeptember közepén
Szeptember közepén a nyár
még itt van, érezni ízét.
S valami szomorú magány
nyomja az ember bús szívét.
Napsugár mosolyog reád,
mint örök időfoglalat.
Ám benne igazgyöngy gyanánt
merengő álmok alszanak.
Gyöngyházfény-mosoly illanó,
az ősz még titkos sejtelem.
Tüzes táltosként vágtató,
telivér nyár már nincs jelen...
Hűs fuvallat, új érzemény,
még zsenge, mint friss lehelet.
Köldökzsinór rőt kés hegyén,
ősz a ma született gyermek.
Szeptember közepén nem sír,
ki álmokat temetne el.
Lelkünk sebére ősz az ír,
ha már a nyárnak menni kell...
Szuhanics Albert
Őszi vándor
Szitál az őszi köd, szitál,
lomb nem susog, a szél megáll.
Mint hervadt szívű vándorok,
csak ólom-lábam tántorog...
Most égő vágyam hajt haza,
s a szép emlékek halmaza.
Hűs ajkaidra gondolok,
halld, fáradt szívem feldobog!
Szitál az őszi köd, szitál,
egy fáradt vándor meg-megáll.
Most emlékekből gyűjt erőt,
ki elment évekkel előbb...
Nincsen már más cél, más határ,
csak két karod, mit szív kitár.
Ölelném karcsú derekad,
hogy csókjaid mind nekem add!
Lehullt a fáról sok levél,
bús vándorlásom véget ér.
S mint napsugár friss lombokon,
úgy csüggök édes ajkadon.
| Szuhanics Albert Tanévnyitó Bár hosszú a vakáció, elfogy számos napja, új évet kezd a nebulók apraja és nagyja. Az iskolakezdés napja eljött, bárki tudja, vakációnk végét járja, az utolsót rúgja... Szép volt, jó volt a szünidő, kedves a sok emlék, tanulással telnek ismét majd a hosszú esték. Tanévnyitó, boldog zsivaj, de jó megint együtt! Megosztjuk az élményeink, az évet így kezdjük... Már hiányzott a tanterem és a jó tanárok, örülök, hogy szeptember van, s iskolába járok! Érdekes a sok új tankönyv, jó forgatni, nézni, ugye marad osztályfőnök, kedves tanárnéni? Egy osztállyal feljebb léptem büszkén járok abba, ma boldogan ülök ismét az iskolapadba! Debrecen, 2013. 08. 28. |
||
Szuhanics Albert
Boldogasszony országában
Eme ünnep fundamentum
államiságunk terén,
magyar hazánk ősi otthon,
s a lakói ő, te, én...
Helyünk biztos e nagy házban,
Európa közepén,
Szent Istváné eme érdem,
a döntése kőkemény.
Él a remény, hogy örökkön
Magyarország otthonunk,
kelet-nyugat jó szomszédunk,
s jobb világot akarunk!
Az új kenyér ünnepe hív
feldíszített asztalon,
éveinknek minden napján
terítenénk gazdagon!
Legyen béke és megértés,
összefogás, hit, remény,
becsülete a munkának,
s nemes erkölcs, bölcs erény!
Majd akkor nem szűkölködünk,
megáld a mi Istenünk,
Boldogasszony országában
boldogságra lelhetünk...
Szuhanics Albert
Július, áldott a neved!
Július fényruhát öltő,
pennát fog érted a költő.
Jó híred magasan szárnyal,
keringőt jársz te a nyárral.
Létedben lüktet az élet,
Július köszöntlek téged!
Pipacsba öltöző mezőn,
lepkeszárny libben delelőn.
Békákat kórusban zengetsz,
nálad oly forrók az estek.
Július, ébrenlét s álom,
ragyogsz, mint ékszer a lányon.
Királynő hónapok között,
mint aki napba öltözött.
Szerelmes éjvarázs heved,
július, áldott a neved!
Debrecen, 2013. 07. 16.
| Szuhanics Albert Édesapám apák napján Édesapám, édesapám, megtöröm a nagy csendet, vidám szívvel, e szép napon, hadd köszöntöm meg kendet! Apák napján, mit is hozzak, sört é-, avagy virágot? Eme kettőt átnyújtom én, és minden jót kívánok! Apák napján megköszönöm, hogy felnevelt engemet, emberséggel, becsülettel töltötte meg szívemet! Dolgozott a kis családért, fáradságot nem ismert, igaz-, jó magyar emberként, viselt kudarcot, sikert! Édesanyám úgy szerette, mint e földön senki mást, boldogtalan soha nem volt az egyszerű, kis család! Kívánom, hogy még sokáig éljen édes apukám, baj, betegség elkerülje, úgy mint eddig..., ezután! Debrecen, 2013. 06. 16. |
||
Szuhanics Albert
Magyar fohász
Magyar földön magyar ember,
boldogulást remél egyszer,
könnye hull most, mindhiába,
koldus-szegény a hazája...
Csonka ország a mi földünk,
mit a múltból örököltünk,
népünknek is nagy fogyása,
s égig ér az adóssága.
Tudjátok meg, fáj a szíve,
aki e hazának híve,
amilyen szép Magyarország,
oly halovány a mi orcánk.
Már csak egyben van bizalmunk,
kihez buzgón imádkozzunk,
a Magyarok Istenéhez,
segítse meg ezt a népet!
Szőke Tisza, kék a Duna,
két partján van Pest és Buda,
ugye lesz még boldog magyar,
s talpra áll az ország hamar!
Magdolna napi köszöntő
Gyere ide Magdaléna,
névnapod jő, talán még ma!
Köszöntelek Magdi kedves,
pezsgőtől lesz ajkam nedves!
Virágcsokrot hoztam neked,
színes, üde, frissen szedett,
annak csodás illatával,
lágyan szóló muzsikával...
Köszöntelek Magdi téged,
érjél még vagy százhúsz évet,
boldogságban, egészségben,
családod szeretetében!
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 268
Tegnapi: 394
Heti: 1 721
Havi: 11 161
Össz.: 6 040 122
Látogatottság növelés
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu