ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK

ZEMPLÉN,AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick

KEDVENC VERSEIM,EMLÉKVERSEK

 

 

Sepsy Judit : Ars poetica hittel

Szeretnék erős lenni, mint a szikla.
Ha épül szavaimból kicsi vár még,
Víz ne sodorja, ne lobbantsa szikra.

A tiszta szó a legerősebb szándék.
Pár lap, de híven üzen a jövőnek:
Kis prófétának lenni nagy ajándék.

Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön,s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek,
akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.
Minden elmúlik, mint az álom,elrepül mint a vándormadár.
Csak az emlék marad meg a szívben halványan, mint a holdsugár.
Az emlék megmarad, mi szép volt visszajár,
mint késő estelen fészkébe a madár.
És késő éjjelig, halálig megmarad egynémely arc vagy név,
egynémely pillanat.
Az ember mindent elfeled: -bút, örömet, bánatot....
Na félj, hisz nincsen rá okod, a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed, hisz jár a boldogság Neked.
Álmodj egy jobb, egy új jövőt, most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell, ez már így magában siker.
Szeresd az életet nagyon, nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél Te szerény, kis virág, melynek viszi a szél az illatát.
Hited Te el nem hagyhatod, égből segítenek angyalok.
Minden öledbe hullik majd, tudd meg a vágy magja kihajt.
Kihajt, mint zsenge kis növény,övé a langy eső, s a fény.
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj,
Te mindig higgy,
remélj.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
  Búcsúkönnyek

Nekünk szólott ez utolsó csengő?
Megáll az ész, és elmereng...
Soha nem volt még ily megható a hangja,
Mely agyunkba vésődik, mit szívünk nem felejt.

Szemünkbe könnyek gyűlnek,
A búcsú órája ez,
Isten véled, drága ifjúságunk,
Csónakunk eztán már az élet vad vizén evez.

Többé már nincs kapitányunk,
Se kormányos, se révkalóz,
Ellenben van térképünk, a tudásunk,
Melyre rászorul egy új hajós.

Vitorlát hát, drága barátok,
Kikkel nemrég még együtt vigadánk
E falak között, s csak kívülről néztük,
Az élet megannyi viharát.

Még egy utolsó kézfogás,
Még egy utolsó ölelés,
Nevessünk még egyszer együtt utoljára,
Mert időnk sajnos már nagyon kevés...

Jákob Lehel


 

 

Emlékkönyv
 
 
  Emlékkönyv neked. Mindössze ennyit adhatok.
De hidd el, ezek nem csupán üresen fehérlő lapok.
Oly oldalak, melyek teli vannak vággyal és reménnyel,
...egy lehetséges élet áll előtted tisztán és még fehéren.

Emlékkönyv ez, mely üzen majd a holnapnak.
Könyv, ami emléket állít majd a holtaknak,
mert benne lesz majd egyszer egész életed sora,
minden öröme, bánata, küzdése és nyomora.

Regénnyé válnak egyszer majd a teleírt lapok,
múlttá válnak a sorokban feljegyzett aznapok.
Napok, melyeknek most állítasz örökre emléket,
és e nyűtt lapok őrzik majd egykoron a léted.

Mert emlékezni fogsz minden feljegyzett szóra.
Szerelemre, csalódásra s ki nem mondott jóra.
Mert megőrzi majd e könyv gyermeked első sóhaját,
s őrizni fogja majd vén szüléid végső óhaját.

E könyv lesz majd végső térkép a sorsodhoz.
Térkép, melyet te rajzoltál ezen élő bolygóhoz.
Majdan... egyszer eljár az idő a kéz felett, mely írja,
remegve rója majd sorait, s a vénülő szem alig bírja.

Végül csak egyetlen sor lesz reszketve kuszán kaparva,
ezzel zárul majd e könyv, féloldalt üresen meghagyva.


"Kezedben fogod - Te, ki olvasod - egész életem könyvét.
Emlékkönyv ez neked, tőlem, egyetlen csepp könnyért...

M.Laurens

 

 

 

 

Emlékvers

 
 
  Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.

Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának

Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.

Csabai Lajos

 

 

 

 

 

 

Eltelnek lassan a napok, a hónapok, majd az évek
S néha előkerülnek a múltból régi fényképek,
Emlékek érzések, amik szívünk mélyén laknak
Melyek mosolyt és könnycseppet az arcunkra csalnak.

Pillanat mi szép volt, de az idő feledésre ítélte
Én mégis feljegyeztem "Boldog perceim" könyvébe
Ha eszembe jutsz, csak felidézem magamban sorait
Hogy újból láthassam a régmúlt elfelejtett pillanatait.

Nem kőbe papírra véstem, nehogy elkopjon
Olyan helyre írtam, hogy örök nyomot hagyjon
A szívembe karcoltam itt lelt új otthonára,
Amely életem könyveinek kincses könyvtára.

Bálint Barbara

 

 

 

Hirth Éva

Imádkozom

Nem hittem volna, hogy megtörténik velem,
mikor megláttalak, hangosan vert a szívem.
Nem gondoltam volna, hogy az élet alkonyán,
szerelemes leszek, mint egy csacska lány…

Az élettől kaptam még egy esélyt,
az élettől kaptam egy új reményt,
minden nap várom azt a pillanatot,
mikor kéz a kézben, veled sétálhatok.

Oly érzéssel csókolgatod öregedő kezem,
és szemedben látom …az én szemem…
Hajunkon a tél színei táncolnak,
elménkben, csodás gondolatok szárnyalnak.

Mikor a szerelmes szavakat félve súgod fülembe,
mikor fejem ráhajtom, biztonságot adó melledre,
mikor esténként összebújva ülünk a kanapén,
a jó istenhez, mindennap imádkozom én.

Imádkozom, hogy még adjon nékünk időt,
imádkozom,hogy az időhöz adjon elég erőt,
hogy még sokáig érezzem a kezed melegét,
még sokáig érezzem…szíved lüktetését…

 

 

 

Acsai Kinga: Összetört álom

Egy szó, amelyre mindig vágytam,
Egy táj, melyet megcsodáltam.
Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt,
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett,
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt,
Az ölelés, mely csak enyém volt.
Angyalok éneke cseng fülemben,
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem, de csak játék volt.
Marad a vágy, mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom, mely összetörött.

 

Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.

Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.

Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.

Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!

Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.

 

 

 

Grigo Zoltán

Várlak

Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.

 

 

 

 

 

Gligorics Teru

Élni még

Ha érezném végét a vadhideg télnek,
s látnám, a fecskék is még visszatérnek,
kereplő gólyákat kémények felett
a füstölgő, dübörgő gyárkémény helyett…
Ha nyílna a rózsa, úgy, ahogy régen,
s pacsírta szólna a felhőtlen égen,
ha nem hívna úgy az a messzeség,
egy percre szeretnék élni még…

Hideg van, fázom…két kezem reszket,
sok gond az arcomra borozdát metszett,
rügyező fákat remélek, ostobán,
s csak fészkeket találok, üresen, mostohán,
nincs bennük élet..Nincs madársereg,
a fészkeken csak fagyos esőcsepp pereg,
a pacsírta dala oly messze még!
Elfeledtem én élni rég…

Esik az eső…szürke az égbolt,
ha valaha nyár volt, az nagyon rég volt…
Nyílik a virág, jegesen, hidegen,
a madarak éneke nekem oly idegen!
Ismerős idegen… halványan emlékszem,
de bennem a zivatar, zajában elvészen,
s még rosszabb az ami csendben ég...
Korai haláltól félni még…

Ha nem lenne ködös a nap ott az égen,
s egy kereszt ha nem lenne a faluvégen,
szentjánosbogár ha szállna az éjben,
s a királyfi élne még mint a mesékben,
ha nem lenne….S ha lenne, az, ami nincsen,
boldogan messziről felém ki intsen,
szemében lánggal, mely most is ég,
talán szeretnék élni még….

Ha ifjúak lennének jövendő napjaim,
s nem folyna könnycsepp még életem lapjain…
Ha délibáb izzana a messze tájon,
s az nem csak illuzió lenne, mi fájjon…
Ha tudna a hegedű helyettem sírni,
könnytelen lapokra ha kéz lenne írni,
csak egyetlen csillag ha égne még…
Egy percre jó lenne élni még.

 

 

 

 

 

 

Bényei József: Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,¨
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
VALAKINEK EMBERNEK KELL LENNI.

 

 

 

 

 

 

JeepCKing :
Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.

És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!

Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

 

 

 

Valentinus 

MOSOLYOGJ... 

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Széles szájjal harsányan és vidámkodva elszállnak,
Tréfás hangon kósza széllel énekelve rád várnak
Arra hogy majd minden arcocskán tündököl a mosoly
Nem lesz soha többé zárva kacajunk és a fogoly.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Menjünk együtt nincs visszaút ezért vagyunk oly sokan,
Hiszünk benne, utolérjük, Barátaim bárhogyan.
Derűs mosoly élet sója, szépen szóló dallamok,
Fancsal képpel, borús arccal fel a Mennybe nem jutok.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Szemembe nézz ne a földre, lássak derűt arcodon,
Ha kell, most már nézzél vissza, magad mögé válladon.
Egészséges jó derűvel kacagtató harsonák,
Messze szállnak, elrepülnek át a földön légen át. 
 
 

 

 

Zelenka Brigitta:

Ha újra kezdhetném

 

Ha valami égi csoda folytán
újrakezdhetném életem,
kopott gúnyaként levetni múltam,
nem lenne bennem félelem,
mint aki elrontotta leckéjét,
úgy indulnék tiszta lappal
- ha újrakezdhetném életem -
holnap a felkelő nappal.

Szívem kitárnám minden csodára,
nem futnék, rohannék vakon,
hagynám, hogy áldott májusi eső
permetezze a homlokom,
selyemfű-derékaljon pihenve
beszívnám illatát a nyárnak,
figyelném pillangók könnyű táncát
ahogy virágról virágra szállnak,
s ha meleg ölén a nyári rétnek
elszenderednék talán,
rám borítaná féltőn palástját
a csillagos éji magány...

És lennék én megértő, féltő,
odafigyelnék minden szóra,
tüzet vinnék a didergőnek,
terelnék hittel a jóra,
kitárnék minden ablakot,
hadd érjen hozzám a fény,
s árassza el lelkem örök erejével
a szeretet, a remény.


 
 
 
 

 

 

Tobai Rózsa

Jobb lett volna

Eltelt rajtam az idő,
S nem történt semmi.
Milyen jó is lett volna,
Más embernek lenni.

Ha jobb lett volna,
E kegyetlen világ.
Ma nem kellene elmondani,
Oly rengeteg imát.

Mindent másképp tenni,
Másképpen szeretni.
S nem félni semmitől,
Boldogan nevetni.

Lehetnék más ember,
Tele vad érzésekkel.
Sohase féltem volna,
Hogy a magányom elnyel.

Nem sírnék sohasem,
S nem kéne, hogy fájjon.
Nem kellene várni,
Hogy könnyem vérré váljon.

Nem kellene hagynom,
Hogy más megalázzon.
Csak eszemre hallgatni,
Mindig, s minden áron.

Bármit megtennék,
De sajnos mindhiába.
Félek, egyedül maradok,
Ebbe a nagy világba.

S most egyedül vagyok,
Nem történik semmi.
Milyen jó lett volna,
Más embernek lenni.

Sajnos mind hiába,
Én már ilyen lettem.
Csak ne taszítson lentebb,
Minden egyes tettem.

Én nem tudom a választ,
S az Urat megkérem.
Szükségem van valakire,
Ki segít, s megért engem.


 

 

 

 

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett

 

 

 

 

 

Kun Magdolna

Én is álmodoztam.... 

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az - az elmúlással is méltán megbékél.


 

 

 

 

 VONA ERZSÉBET CECILIA 

ÖTVEN FELETT 

Ha azt hiszed: 
Delelő után alkony következik, 
Tévedsz. 
A verőfényes délután közbe esik. 

Ha azt hiszed: 
A virág ősszel múlik el, 
Tévedsz. 
A télben megpihen, s tavasszal új életre kel. 

Ha azt hiszed: 
Észrevétlen, lassan éghetsz el, 
Tévedsz. 
A gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel. 

Ha azt hiszed: 
A világ szépségei Neked már nem ragyognak, 
Tévedsz. 
Az ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak. 

Nem kell várnod, itt a napfényes délután. 
Tavasz, nyár, ősz, tél pihenést hoz ezután. 
Gyertyád égjen, majd nagy lánggal lobbanjon el! 
A holnap rejtélyes ígérete üdítsen naponta fel. 

Ültettél fákat, neveltél embervirágot, 
Próbáltad jobbra bírni a világot. 
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön, 
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön. 

Emberi szívekhez építettél utat, 
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat. 
Dolgoztál értelmes emberibb életért. 
Pihenj most egy kissé csupán önmagadért!

 

 

 

 
 
 
 
 
VONA ERZSÉBET CECÍLIA

A csönddel üzenem

Angyalszárnyon száll az idő,

Emlékeimben a múlt jön elő.

Rég volt, mikor fiatal voltam,

Az öregkorra nem gondoltam.

 

Nevettem vidáman, boldogan,

Éltem, mint mások oly sokan.

Tanultam, gyermekeim neveltem,

Ami rossz volt, könnyen feledtem.

 

De jött az idő, nehéz lett az Élet,

A fiatalsággal elmúltak az évek.

A gyermekek már rég felnőttek,

Életem lassan letelik, felhős lett.

 

Jöttek a problémák, gondok,

Senkit nem érdekelt, amit mondok.

Egyedül maradtam, némán, csendben,

Lassan elhalt a remény, meghal a lelkem.

 

A csönddel üzenem utoljára Néktek,

Gondoljátok meg jól, hogyan éltek!

Minden léptetek gondosan óvjátok,

Ne legyen majd magányos órátok.

 

Gondoljatok az eljövő öregségre,

Mert a fiatalságnak egyszer vége.

Az öreg már csak a magánynak kell,

Bánhatod, ami elmúlt, ezerszer.

 

 

 

VONA ERZSÉBET CECÍLIA

 

Suttognak a fák

 

Suttognak, mesélnek a fák,

 

Lombjuk halkan ringatják.

 

Mesélnek az elsuhanó szélről,

 

Sok-sok elmúlt, régi emlékről.

 

 

 

Mesélnek a fénylő, meleg napról,

 

A múltról, az eljövő holnapról.

 

Suttognak minden jóról, szépről,

 

Halkan beszélnek a reményről.

 

 

 

Szebb jövőről, melyre nem süt fény,

 

Lelkemben már nincs rá remény.

 

Szívemet mardossa a bánat,

 

Mily keveset hagyhatok a mának.

 

 

 

Dolgoztam, szerettem, reméltem,

 

De lassan-lassan elmúlik a létem.

 

Olykor hibáztam, rosszat is tettem,

 

Hiszem, mégis csak a jó élt bennem.

 

 

 

Törődtem másokkal, nevettem,

 

Sokszor, sokat bántottak Engem.

 

Kihasználtak, nem szerettek,

 

Mint egy lomot, úgy elvetettek.

 

 

 

Nem haragszom ezért rájuk,

 

Hallgassa meg az Ég imájuk.

 

Legyen övék Szeretet és Béke,

 

Legyen gondjaiknak örökre vége!

 

 

 

 

 

 
 




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1 997
Tegnapi: 1 993
Heti: 10 528
Havi: 59 391
Össz.: 3 531 197

Látogatottság növelés
Oldal: KEDVENC VERSEIM
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2017 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: születésnapi idézetek gyermekemnek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »