SZERETETRŐL
Akár százszor elviselnéd reggel, délben, este, ha párodtól azt hallanád: Szeretlek! Csak Ő nem érti, mi abban a jó. Azt hiszi, biztos akarsz lenni a szerelmében, és a szerelmi vallomás kicsikarása, (mert Ő annak érzi) csak eszköz a megbizonyosodás felé vezető úton. Szerinte - mint a legtöbb férfi szerint - elég azt belülről gondolni és kész. Az igazság az, hogy nem ennyire bonyolult a helyzet. Kevés szebb szó van annál: SZERETLEK. Egész egyszerűen, jó hallani...... ......
Mindenből megkapod, ami a te részed. És előfordulhat, hogy amikor egyszer innál,
|
||
Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok
iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni,
akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk
áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg
a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre
van!
(Tolsztoj)
Szép az életed,vedd észre már,
Ne csak arra gondolj,ami sajog és fáj.
Vedd észre a napot az égen,
Az aranyló hajnalt,mikor Rád ragyog éppen.
A folyó csobogását,a szíved dobbanását.
Örülj az életnek,a boldog éveknek,
Fedezd fel a világot,a világban minden szépet.
Hisz Tőled függ,hogy milyen tartalmasan éled!"
"Rengeteg út van és rengeteg zsákutca.
Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés.
Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik,
hogy az ember lánya egyszerűen eltéved,
mert rossz sarkon fordul be.
Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna "ha.."!
Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni.
Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél?
Hogy megvalósítsuk önmagunkat!"
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Talmud
"A szeretet kiolthatatlan örök tűz,amely melegít, de nem éget,érlel és alakít erőszak nélkül. A szenvedélytől az különbözteti meg,hogy nem köt csereüzletet, és nem ragaszkodik.Szétszórja önmagát,mint a Nap."
|
||
Ha a boldogságot kutatod, belül keresd,
emlékezeted roppant nagy csarnokában.
Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok.
Itt találkozhatsz önmagaddal.
Csak egyetlen egy nem lehet a tied: a perc, amelyet elfeledtél.
Amire nem emlékszünk, már nem a miénk...
Az emberek bebarangolják a világot,
megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait,
a tenger egekig ívelő hullámait,
a folyók félelmetes kanyargásait,
az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe tűnését.
Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni.
Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet,
és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.
(Tatiosz)