MOLNÁR NÁNDOR VERSEI
Molnár Nándor - Korán nyílt virág
Korán nyílott egy kis virág, még itt volt a tél,
Fehér lett körben a világ s hideg lett a szél.
Fehér pelyhek takarták be a kicsi virágot,
És bár fehér volt maga is, ilyent még nem látott.
E fehér furcsa világot nem soká nézhette,
Mert a hideg kegyetlen hó teljesen belepte.
Egy ideig látott talán még egy kis szürke fényt,
De azután elájulva behunyta szemét.
Ott a hótakaró alatt, nem tudta bár, hogy él,
Egy másik világban járva álmodott mesét.
Azt álmodta ketten vannak, szépen összebújva,
Nem érezte már hogy fázik, egymáshoz simulva.
A hó alatt nézte társát, annak virágszemét,
És egymásnak adták közben kis testük melegét.
Ők nem tudták, hogy odakint hóviharok dúlnak,
Csak érezték, hogy őnekik jó így összebújva.
Reggel aztán jött a napfény és elolvadt a hó,
Semmivé vált már felettük a meleg takaró.
Felébredt most álmaiból a kis fagyott virág,
Kereste, de nem találta sehol sem a párját.
Most már gondolhatott arra: álom volt ez csupán,
Nem simulnak többé össze egy ilyen fagy után.
S reggelre már nem élt ő sem, elvitte egy vihar,
Igaz, nem a fagytól halt meg, de a magány miatt.
Molnár Nándor, 2015-03-04
Molnár Nándor
Tél elején
Tél elején esteledik
A fák ágaikat lesik
Lombtalanul már hetek óta
Bár nem tehetnek maguk sem róla
Elhagyta őket koronájuk
Felesleges már rég az árnyuk
A szelek már mind hidegek
A halvány Nap is idegen
Alattuk este nem jár senki
Nyári vágyakból sincs már semmi
Nincs csókvarázs deres tájon
S ölelő kar szőke lányon
Elvitt mindent az esti fagy
Itt csak sok árva fa maradt
Érzik, a tavasz jötte nélkül
El kell múlni nekik is végül
Hisz ősszel már sok jelből látszott
Amíg a Hold a jéggel játszott
Hogy ez lesz úgyis majd a vége
Jön a halál, a téli béke
És míg a télben alszanak
Álmukban nyárral játszanak.