HAZÁM MAGYARORSZÁG
Szuhanics Albert
Hol van Magyarország?
Hol van Magyarország? Tudjátok-e, hol van?
Ott van a népdalban, a kiérlelt borban,
őseink sírhantján, vérrel szerzett rögben,
szőke Tisza partján, fénylő Bodrog-közben.
Tokajnak vesszőin, ringó délibábban,
ízes szavainkban, kenyér illatában,
kelő nap fényében, hűs árny rejtekében,
jövendőnk ott fénylik gyermekünk szemében.
Hol van Magyarország? Európa testén,
annak is szívében, életet teremtvén.
Míg van magyar lélek, addig e szív dobog,
és e vén kontinens örökké élni fog!
Hol van Magyarország? Minden magyar szívben,
ünneplő lelkünkben, s a nemzeti színben.
Boldogságra lelünk az Isten tenyerén,
s jövőnk iránytűje: hit, becsület, remény!
Hol van Magyarország? Körülöttünk s bennünk,
mert amíg mi élünk, országot teremtünk.
De ha időnk lejárt, s mi nyugszunk a porban,
azzal is mutatjuk, Magyarország hol van!
Debrecen, 2015. július 26.
(Poet.hu)
Aranykékben
Magyarország drága, kedves, szép hazám,
Vele osztozom örömén és bánatán.
Szeretem a legutolsó fűszálig,
Egész a jégbe zárt, távoli határig.
Olvad a hó a messzi, kék bérceken,
Tavaszért sóhajtoznak folyók s fenyvesek.
Tücsök húzza, jaj, de szépen hegedül,
Ciripeli, hogy lesz, mi újra egyesül.
Székely s magyar álmodja a vágyait,
Úgy letépné a megbilincselt láncait.
Akkor lenne könnyhullásból áradat,
Ha a küszöbről levágnák a zárakat.
Magyarország, édes, becses, jó hazám,
Hogy mi lesz velünk, egyelőre nagy talány,
De veled leszek, míg vérem áramlik,
Te csak fogd kezem egészen a halálig.
Tápiószecső, 2016. november 13.
Hogy mondjam el neked,
Mit jelent e föld nekem?
Szavak szürkék, hiteltelenek.
Megpróbálom mégis, hunyd be szemed!
Vedd át tőlem a szeretet-képeket.
Hallgasd a patak surranó vizét,
Kristálytiszta leheletét.
Hegedűszó, virtuóz muzsika,
Erdő mélyén a madarak dala.
Síkvidék, szélfodrozta lankák,
Vizionált délibáb.
Hegycsúcsok, hamvas gerincek,
Mély ölükben ragyogó ércek.
Lenn a mélyben földalatti folyók,
Melyek feltörve, élethordozók.
Egy bölcső, melyben ring egy gyermek,
Kis falvakban reggeli kakasszó.
Hogy meséljem el a fel nem foghatót,
Ami előtt mindennap lelkem meghajol.
A föld, amire mindennap lépek.
A gyökerek belőlem a mélybe,
Gránitkövekbe kapaszkodnak,
Mert csak így élek.
A hazám ez a gyönyörű ország:
Magyarország.
2012. március