ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK

ZEMPLÉN,AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick

 

SZÉP VERSEK 

 

Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,
a szemedben mosollyal és nevetve.
Talán könnyebb az élet szeretve,
ha jó kedvvel nézel mindenre.

Búcsú nélkül soha ne indulj útra,
ha megérkezel, ölelj meg újra,
és ne gondolj, csak a mai napra,
reményünk lehet csak a holnapra!

Becsüld meg, hogy ránk süt a Nap,
minden ölelést és forró csókokat,
hogy tavaszi eső mossa arcodat,
csodáld meg a tarka virágokat!

Becsüld meg az emberi szeretetet,
és nagyon köszönd meg Istenednek,
hogy a mai napot megadta neked.
De a holnapot nem ígérte meg...

Hajdu Mária: Reményünk lehet csak

 

 

 

Talán...

Talán egyszer hiányzom még...
Mikor tavaszt búg egy madár,
talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.

Talán lesz nyár és éjszaka,
mikor minden csillag ragyog,
egyedül ülsz egy kis padon,
s azt képzeled, hogy ott vagyok.

Talán a hulló levelek
alatt keress egy lábnyomot,
de visszahozni nem lehet,
amit az idő elmosott.

Mikor még nem volt "te" meg "én"
csak "mi" - ez volt a szerelem?
Nekünk nem volt fagy, hó, halál...
Ne tudj feledni sohasem!

Kamarás Klára

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Mai Ima

 

Én Istenem, jó Istenem,segítsd tiszta lelkem.

 

Kérlek, hogy fohászom meghallgatást nyerjen.

 

Engedd, hogy a hitünk, mint a mag kikeljen,engedd, hogy a lelkünk szeretettel teljen.

 

Engedd színes álmunk valósággá válni.

 

A béke madarát a vállunkra szállni.

 

Az emberek lelke tisztuljon meg szépen, ragyogjon a jóság az emberek szívében.

 

Szeretetet szórjunk az éhező világra!

 

Szívünk hangolódjon, köszönő imára!

 

Add uram, hogy kapjak hitet, bátorságot!

 

Szeretettel teremts egy boldogabb világot! 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lupsánné Kovács Eta
Álmodó
Mikor ébredsz, minden reggel,
vegyen körbe szeretet,
ha vidám vagy, derűs, kedves,
minden perced szebb lehet.

Napfénye, mint sugárkéve
hull reád, és simogat,
mindenkinek jut belőle,
arany fénye hívogat.

Mosolyogva kél a Hold is,
egész éjjel ragyog rád,
megpróbál még szebbet adni,
kibontja sok csillagát.

Álmod legyen csendes, békés,
ha szél suhan az éjen át,
fájó bánat ne zavarjon,
öleljen a boldogság.

 

 

 

 

 

Öri István:Szeretnék a boldogságról írni 

 


Szeretnék a boldogságról írni 
szeretnék többé sohasem sírni 
szeretném a világba kiordítani: 
Ne csüggedj, van remény 
az út vége a győzelem! 
nehéz a harc, de 'mi vár: 
boldogság, béke, szerelem! 

Szeretnék a szerelemről írni 
szeretnék boldogságtól sírni 
szeretném a világba kiordítani: 
Istenem! Ő itt van velem! 
Látom Őt, nemcsak álmodom 
a perceket már nem számolom 
mert eljött, s többé nem megy el 
ó, áldott élet 
áldott szépség 
áldott szerelem! 

Szeretnék csak mindig Róla írni 
tündérmesét, igaz történetet 
szeretném a világba kiordítani: 
Szeret, szeret, szeret! 
S azt is, hogy én is szeretem 
jobban, mint életem 
s ez a szerelem végtelen 
mert kettőnké - ugye, Kedvesem? 

Szeretném elmondani 
hogy szeme gyönyörű 
s ajka édes 
minden, mit mond és tesz 
szivárvánnyal ékes 
s csak, hogy láthatom 
a Mennyország nekem 
szeretném elmondani nektek 
hogy végtelen szeretem! 

Szeretném, ha mindez való lenne 
szeretném, ha egyszer Ő üzenne: 
Várlak, gyere, szeretlek én is! 
szerettelek mindig 
s szeretni foglak 
a világ végezetéig!  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.



Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.



Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda,

Mert én vagyok az Őrangyalod.



Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.



Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj,

Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.



Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,

A végső pillanatban fogom meg a kezed

És az egész világot odaajándékozom neked,

Mert több, mint a barátod vagyok...



Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.



És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,

Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

 

 

 

 

 

 

Mezei virágok

 

"Kik az erdőt, mezőt díszítitek,
A természet kertjét tündérien szépítitek.
A sok színben tündöklő gyönyörű virág
Árassza felénk bódító illatát.

Piros Pipacs, Szarkaláb és a Vadrózsák,
Életünket minden nyáron elvarázsolják.
A mezei virágokat soha senki nem gondozza,
Csak a nap sugara, harmatcseppje táplálja.

Erdőt, mezőt bárhol bejárod,
Csakis a mezei virágokat látod.
Védtelenek, gyengék, de nagyon is szépek,
Életünkben sok szép emléket felidéznek.

Egy csokorba szedett természet virága
Szeretetet hoz minden ember otthonába.
Szeressük, tiszteljük a mezei virágot,
Kik minden évben a környezetünket felvirágozzátok. "
/Antóni Sándor/

 

 

 

Tarka virág minden nő!

Mennyi szépség egy csokorban!
...és a neve nő!
Érzelmek tarkaságával van ötvözve Ő!
Szemében kristály ha bánatos...
Kezedben szíve ha akarod!
Arcán a mosoly is ott ragyog,
a lelkét soha nem láthatod!
Ölében bölcső, szívében szerelem.
Fejében józanság, szemében értelem!
Amazon harcos és angyal is Ő!
De hidd el! ...mindig, mindig csak Nő!
Kecses, becses, illedelmes!
Hisztis is ha felgerjeszted!
Királynő ha hagyják élni,
Boszorkány ha az kell néki!
A szerelemtől piros arca...
...de a bosszúság is kiül rajta!
Gyöngy a szeme, rózsa szája...
Gyémánt minden porcikája!
Férfinépnek szája tátva...
...mikor libben a szoknyája!
Oldalborda! ...mondta Ádám!
...de mily tökéletes látvány!
Isten tudta mit teremt meg!
Hát nem holmi kis selejtet!
Ünnepeljük is már régen...
Megérdemlik hidd el nékem!
Készülj tehát férfi népem...
Liliom legyen a kézben!
...hajolj is meg tisztelettel!
...mert a NŐ! ...egy csodálatos ember!

 

 

 

 

 

 

 

Fuchs Éva: Emelt fővel 

Amikor azt hiszed elfogyott, 
S nincs már több erőd. 
Amikor azt érzed, 
Ez, tovább nem mehet, 
Emelt fővel élni nem lehet. 
Összetört a bánat, 
Ezernyi gond közt, homályban élsz, 
feladnád már, nincs tovább. 
S mégis, valami itt tart. 
Nem tudod miért, nem tudod kiért? 
Legyűröd a gondot, 
lassan-lassan talpra állsz. 
Az életet nem te adtad magadnak, 
hát nincs jogod, hogy feladjad. 
Az ember megmarad a holnapnak, 
akkor is, ha gyötri a bánat... 

 

 

  

Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol.

 

Ahogy idősödöm, annál több dolog varázsol el!

 

Ahogy idősödöm, annál több tavasz van mögöttem, mint előttem.

 

Ahogy idősödöm, időt fordítok, arra, hogy jobban értékeljem minden pillanatát, másodpercét.

 

Ahogy idősödöm, annál inkább felfedezem a természet szépséges csodáját. Ami körülöttem, van minden tavasszal.

 

Ahogy idősödöm, annál többet gondozom a növényeimet, virágaimat, És azon kapom magam, hogy beszélek is hozzájuk.

 

Ahogy idősödöm, annál inkább hallgatom a madarak énekét, És, hogy mennyire különböznek egymástól.

 

Ahogy idősödöm, egyre több tavaszt kívánok,

 

Ahogyan idősödöm, belátom, hogy amikor fiatal voltam nem így gondolkodtam!

 

Ahogyan idősödöm, hálát adok az Istennek, hogy megengedte, hogy Egy

 

újabb tavasz születését meglássam. hogy mennyire különböznek egymástól!

 

 

 

 

 

 

 

Kun Magdolna
Magnólia fák 

Tavasszal, ha kinyílnak 
a magnólia fák 
és vágyott erdőnkben meghallod 
a madarak dalát, 
vedd elő zsebedből nálad 
hordott képem, 
mely visszatükrözi 
láthatatlan énem 
s az átszüremlett napláng 
vérszín sugarát. 
Ha a fotóra hullna 
egy fáradtszemű könnycsepp, 
mely tudatodba rejtett 
egy régen volt szerelmet, 
pár pillanatra simítsd meg 
ujjaiddal arcom, 
s meglátod attól, 
én is rád mosolygom, 
mert hinned kell, hogy ott leszek 
az ágas-bogas fákban, 
a szél hordta eső viharillatában, 
felrepedt aszfalton, göröngyös úton, 
jelenben, jövőben 
eltöprengett múlton, 
hisz mindenhol féltéssel lépem 
lábaid nyomát, 
hogyha tévúton is jársz, 
soha ne feledd el 
a hűség 
szív-szavát 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Túrmezei Erzsébet:Pótvizsga szeretetből

 

 Mester nagy iskolájában Ma szeretetből pótvizsgáztam.

 

Tanítóm előtt remegve álltam. . . Az első vizsgán én megbuktam.

 

A tételt bár kívülről tudtam, De a gyakorlatban előre alig jutottam. Szeretem én, ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet,

 

De az ellenségem? Aki megrágalmaz, kinevet, Ad mindenféle csúfnevet, aláz és megaláz engemet? Ilyet nem tudok szeretni! Nem!

 

És ezt húztam ki a tételen, , , Hogy az ellenségemet is szeressem!" Szereted-e? - Kérdezte tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm.

 

Nem tudom, hiába próbálom!szelíden monda, de erélyesen: - -

 

Pótvizsgára mész, és ha mégsem Tanulod, megbuksz egészen.

 

A szeretet nehéz tétel, A legtöbben ebben buknak el, Mert, aki bánt is, szeretnünk kell! De Mesterem tovább tanított, Különórára magához hívott, Szeretetével sokat kivívott!

 

Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mennyit terem a szeretet, Eltűri a kereszt-szegeket. Eltűri a gúnyt, a gyalázatot, Töviskoszorút, s nehéz bánatot. A dárdaszúrást, mit értem kapott.Így tanított, szívem felrázta. Látta, hogy hajlok a tanításra. Szeretetét a szívembe zárta.

 

És most pótvizsgáztam belőle. Ott volt az ellenségem is. Gúnyos megjegyzést kaptam tőle, De szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem. . .És a pótvizsgán átmentem. Tovább tanulok, tovább megyek, Vannak , , szeretet-egyetemek",Magasak, s mégsem elérhetetlenek! Mert más tudományt sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.

 

Ha szeretet nincs bennem: semmi vagyok.

 

 

 


Legyen mindig gondtalan édes életed!
Örülj a szépnek, s szeresd, imádd a jót,
S ha rossz is a kedved, ne hidd, hogy valami is hiába volt.
Élvezd az életet, s soha ne hallgass másra,
Csak édes, kicsi szíved igaz szavára...
Hisz a szív nem fog soha sem hazudni,
Esetleg, csak mi -buták- nem akarjuk elhinni...
Feledd el örökre, mi rossz volt Neked,
S próbáld meg gondtalan élni az életed.
Ne várj nagy csodákat, de Te légy mindig vidám,
S elégedetten járj és beszélj, míg csak forog a világ.
Ma légy nagyon boldog, s feledd el a bánatod ....
 
 

 

 

 

 

 

 

 

Meglásd azt.....

Meglásd azt, ami szép
Hogy boldog legyél, mert élsz.

Mikor felébredsz reggel,
Napod ne bosszankodva kezdd el
húzd el a függönyt, tárd ki az ablakod
Hallgasd a madarakat. Engedd szívedbe a napot!

Vedd észre, hogy az élet csupa csoda
Gondolkodj el rajta, hogy mi micsoda
Az élet szép, s már az is érdekes
Miként jut fel a csapba egy vízcsepp

Nem kell mosolyognod, ha nem szeretnél
Ne magazinok s elcsépelt közhelyek szerint élj.
Tedd azt, amit tenni akarsz
Csak mindig önmagad maradj.

Ha rohannod kell, sétálj
S tegyél néhány csodát!
Vegyél néhány szál virágot annak, kit szeretsz
Nézz velük csillagokat, nem kell sok erő, hogy meglepd.

Nem kérem, hogy egyik napról a másikra élj
Szeress, tedd, mit szeretnél, csak ez kell, hogy boldog légy!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szeretet hírvivője 

Tudod, a vers, mit írok, 
nem csak tőlem ered. 
Távoli hangok súgják, 
s én elküldöm neked! 

Lehet, hogy te is súgtad 
- álmodból szállt felém! 
Így lett a leírt versem 
közös: tied s enyém! 

A vers a lélek nyelve, 
s csak az tud írni jól, 
akit szeretet ihlet, 
kiből a szíve szól. 

Ha egy szív adni képes, 
lesz egy, mely elfogad. 
Éppúgy sajátnak érzi, 
mert lelkéből fakad. 

Szavaink összekötnek, 
a dal körülölel. 
Körtáncba hív az élet, 
s egy szebb jövő jön el. 

Szeretet ritmusára 
egyre több szív dobog, 
s akik itt összegyűlnek, 
így lesznek boldogok. 

Tudod, a vers, mit írok, 
egy apró láng csupán, 
s remélem, futótűz lesz 
egy szép nap hajnalán. 

Szeretet hírvivője 
szívekben lángra kél, 
s remélem, velem tart majd 
mindaz, ki él s remél. 

Aranyosi Ervin 

 

 

 

Uram ! Uram ! Uram ! 

Egy kicsit még hagyd meg nekem a Kedvesem ! 
Egy nap,két nap,nyolc nap ! 
Engedd át Őt egy kicsit még nekem ! 
Adj még egy kis időt imádni Őt ! 
Időt,még gyűjthetek emlékeket ! 

Uram ! Igen, Uram ! 

Engedd nekem megtöltenem életem ! 

Uram ! Uram ! Uram ! 

Egy kicsit még hagyd meg nekem a Kedvesem ! 
Hat hét,négy hét, két hét ! 
Ne nézz így rám,legyen csupán egy hét ! 
Egy hét imádni még az is elég... 
Aztán,mit bánom én,jöhet a vég... 

Uram ! Uram ! Uram ! 

Tévedtem tán,de,ha szeretsz nagy Ég ! 
...nekem csupán egyetlen perc elég !!! 

 

 

 

 

 

Reményik Sándor
- Mikor ünnepet ül...


Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
- Lehet gyászünnep is -
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!


Akit szeretsz, annak
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!


Akit nagyon szeretsz:
Ne kívánd a házikódba társul,
Örvendj, ha a lelked vadvirágos,
Messze síkján néha hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.


Akit nagyon szeretsz:
Völgyben ne lakozzál,
Hegyen találkozzál
Ott társalogj Vele,
Társalgásod imádkozás legyen,
Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.


Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.


Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.


Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol,
S hogy balgán letépjed,
Őrizzen az Isten attól téged!


Ami el nem kophat
Forró közelségbe',
Hosszú megszokásba,
Akárminek hívják:
Annak az érzésnek örök a zománca.

 

 

 

 

 

 

Várnai Zseni

 

Száguldó idő

 

 

 

 

 

network.hu

 

  

 

Azt mondják, hogy a szív égő sebére 
legjobb gyógyszer 
a száguldó idő! 
Én elhiszem, 
de egyre inkább érzem, 
hogy az a sebhely 
mind nagyobbra nő. 

Talán azért, mert nem tudok feledni, 
nem is akarok, 
hadd fájjon, ami fáj! 
Csak hulljon könnyem 
a könnyek tengerébe, 
s fölötte én 
mint sikongó sirály 

keringjek, míg majd utolér a sorsom: 
nyílvessző, ólom, 
bármi, ami öl... 
s nem lesz többé, 
mi fájni tudna bennem: 
se szív, sem emlék, 
ami meggyötör, 
ami összetör! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 73
Tegnapi: 766
Heti: 839
Havi: 11 596
Össz.: 5 897 130

Látogatottság növelés
Oldal: SZÉP VERSEK
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »