RADNÓTI MIKLÓS VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

 

Radnóti Miklós (Eredeti neve: Glatter Miklós, névváltozatai: Radnói,Radnóczi, Radnóti)[1] (Budapest, Lipótváros [ma Újlipótváros], 1909. május 5.[2] – Abda, 1944. november 9.)[3] magyar költő, okleveles középiskolai tanár, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője

 

 

	Radnóti Miklós Október Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.

 

 

 

 

 

Radnóti Miklós

Levél a hitveshez 

A mélyben néma, hallgató világok, 
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, 
de nem felelhet senki rá a távol, 
a háborúba ájult Szerbiából 
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, 
s szívemben nappal újra megtalálom, 
hát hallgatok, míg zsong körém felállván 
sok hűvös érintésű büszke páfrány. 

Mikor láthatlak újra, nem tudom már, 
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, 
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, 
s kihez vakon, némán is eltalálnék, 
most bujdokolsz a tájban és szememre 
belülről lebbensz, így vetít az elme; 
valóság voltál, álom lettél újra, 
kamaszkorom kútjába visszahullva 

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? 
s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer, 
a hitvesem leszel, - remélem újra 
s az éber lét útjára visszahullva 
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - 
csak messze vagy! Túl három vad határon. 
S már őszül is. Az ősz is itt felejt még? 
A csókjainkról élesebb az emlék; 

csodákban hittem s napjuk elfeledtem, 
bombázórajok húznak el felettem; 
szemed kékjét csodáltam épp az égen, 
de elborult s a bombák fönt a gépben 
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, - 
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek 
fölmértem s mégis eltalálok hozzád; 
megjártam érted én a lélek hosszát, 

s országok útjait; bíbor parázson, 
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom 
majd át magam, de mégis visszatérek; 
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, 
s a folytonos veszélyben, bajban élő 
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő 
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: 
a 2 x 2 józansága hull rám.

 

 

 

 

 

Radnóti Miklós Gondolsz-e rám Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már a sötét valahonnan. Hull a sötét, de ne félj, megszólal a néma, ezüst éj; kivirágzik az égi fa ága, hold bámul a béna világra.

 

 

 

 

Oldal: RADNÓTI MIKLÓS VERSEI
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat