ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK
ZEMPLÉN,AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
FIAMNAK SZERETETTEL
43 éves leszel pár nap múlva
MÁRCIUS 21.
Köszöntő Anyától
Születésed napján
köszöntelek téged,
azon gondolkodom,
mit mondhatnék néked.
A sok elcsépelt szó
nem mondja el mindazt,
amit rád gondolva
érzek, drága fiam!
Csupán annyit mondok
őszinte hálával,
boldog anya vagyok
ilyen szép családdal.
Légy hát te is boldog!
Érjen még sok szépség!
Méltó társad mellett
élted legyen békés!
Köszöntő születésnapra...
Nagy fiam Születésnapjára
Köszöntő
Boldog volt a várakozás,
Míg megszülettél,
Édes volt a fájdalom,
Miben világra jöttél.
Angyali mosolyod,
Göndör kacajod
Bearanyozta mindennapom.
Óvón figyeltem lépteid,
Vigyáztam, hogy rossz útra ne térj.
Szívemnek, lelkemnek
Egyik büszkesége,
Csillagként ragyogsz a végtelenbe.
Ha igazságtalan volt az élet,
Karjaimban találtál óvó menedéket,
Ha szemeidből könny csordult,
Szívembe mély fájdalom szorult.
Telnek a napok, szaladnak az évek,
Mint ahogy a homokórán a homok pereg,
A kicsi emberből immár felnőtt férfi cseperedett.
Életemnek egyik fénysugara,
Lépteidet mindig szivárvány ragyogja,
Soha ne bántsa senki lelkedet,
Szíved éljen meg sok boldog percet.
Ragyogjon Rád a fény,
Teljesüljön minden, mit szeretnél.
Legyél boldog, legyél vidám,
Szerető ölelésem elkísér egy életen át.
Születésnapod legyen mindig az öröm napja,
Kívánom, hogy az élet, a sors ezt örökké megadja.
Boldog Születésnapot kívánva,
Létedet az emberség, a szeretet, a szerencse
Soha el ne hagyja.
Nagy szeretettel: Édesanya
Felnőtt fiamnak
kicsi voltál, két karodat
mindig nyakam köré fontad
átöleltél s bánatodat
csak velem, de megosztottad
kamasz lettél, kis lázongó
fájt a világ, és fájt minden
s bár a kedved volt csapongó
hagytad, lelked megérintsem
felnőtt lettél, utad járod
jövőnk már nem közös többé
családod vár, boldogságod
s édesanyád: a tegnapé
nem fáj, hidd el, mert boldog vagy
és nekem, tudod, ez elég
hisz az maradsz nekem, ki vagy:
kicsi gyermekem... örökké
Fiam születésnapjára
Szeretet szárnyán száll az üzenet,
Gondolatban most is ott vagyok veled.
Leülök melléd, hogy átöleljelek,
Elmondjam neked, nagyon szeretlek.
Amikor először adtak a kezembe,
Könnyedén tartottalak a két tenyerembe`.
Gazdag ember lettem, a leggazdagabb,
Nem volt nálam akkor senki sem boldogabb.
Elszaladtak az évek, komoly férfi lettél,
Büszke vagyok arra, amit eddig tettél.
Elég belenéznem csillogó szemedbe,
Én kapom az erőt most a közeledbe`.
Áldjon meg az Isten, legyél nagyon boldog!
Fiatal vagy nagyon, van még feladatod.
Higgy magadban! Ez az egy út van.
Nagy ember leszel egyszer még Fiam!
Boldog Születésnapot, Fiam!
Mintha tegnap lett volna, hogy megszülettél,
pedig az idő múlt, hisz ily nagyra nőttél,
nagyra nőttél, becsületes felnőtt lettél,
a kor még nem számít ily sok szép élménynél.
Születésnapodra mit kívánhatnék szebbet Neked,
boldogságban éljed meg majd minden áldott perced,
utadat ne keresztezze semminek akadálya,
életedben mindig legyen lelkednek hű társa!
Veszni ne hagyd, kárba ne vesszen egy perced sem,
szívedben mindig éljen a szeretet, a szerelem,
tudjál mindig önfeledten, boldogan szeretni,
az élettől kapott minden ajándéknak örülni!
Nem nagy szavak, mik lelkembe fogalmazódnak,
örülök Neked, mint apa legidősebb fiának,
véremből lettél, s vérem viszed tovább,
ha nem örülnék most, én lennék a legostobább.
Fiamnak szülinapjára!
Szép napra keltem én a mai reggel.
Nincsen ilyen szép nap, egy évben csak egyszer.
Szerető szavaim e szép napra kapod.
Ma van, drága kincsem, a születésnapod.
Fogadd tőlem, kérlek, igaz szeretetem,
Tiszta szívből írom, sok-sok szeretettel.
Kísérje életed csupa öröm, vígság.
Kerüljön messze el keserűség, sírás.
Ragyogjon hát néked a napnak sugara.
Szemedben a csillag ott ragyogjon maga.
Boldog legyél, míg élsz, azt kívánom néked.
Örüljél a mának, legyen hosszú élted.
Isten vezéreljen és fogja a kezed.
Tudjad mindig, ki az, ki igazán szeret.
Messze vagy most tőlem, ezen a napon.
Küldöm ezt a pár sort, mert szeretlek nagyon.
40 ÉVES LETTÉL FIAM.
SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐNK
az életed boldog legyen.
Legyél erős, bátor, a szenvedéstől
maradj mindig távol.
Isten éltessen, adjon neked szépet,
hamarosan átléped a 40. éved.
Ameddig a szívem dobog, a szeretetet
tőlem kapod.
Csillogó szemeddel tekints fel az égre,
köszöntsön a napnak
aranysárga fénye.
A születésnap a Te ünneped, ünnepelek
én is veled,
örömkönnyek jutnak nekem.
Szíved dobbanása az ünnep nagy varázsa.
Virágszirmok hulljanak,
rólad szóljon ez a nap.
Legyen lufi virág helyett, gyermekeid
most adják neked.
Kívánok sok boldogságot, hozzá
tengernyi sok szép virágot."
ANYA ÉS APA
Édes melegség
Köszönöm, fiam,
hogy szemed fényes tükrében
még láthatom magam,
és újra élhetem azon napokat,
mikor fiatal anyaként ringathattalak.
Tudod, azok voltak a legszebbik napok,
mikor arcodon a mosoly, pillangót fogott,
és Álomországba repülhettél vele,
ahol valóság lett minden varázsmese.
Néha az éji magányban én is veled szálltam,
és csillagokat számoltunk a végtelen határban,
hol búzaszemek táncoltattak vadvirágokat,
és piciny méhek nyitogattak sziromkapukat.
Oly rég volt ez, fiam, olyan nagyon régen,
hogy némely emlékképre,
már csak halványan emlékszem,
de az még most is élénken él bennem,
mikor első szelíd pillantásod
vonzásába vesztem.
Jó lenne még visszalopni néhány ezer évet,
és átérezni benne azt a gyermek-melegséget,
ami oly sűrűn szőtte át szívem érfalát,
hogy azt az örök tél sem törheti majd át.
Köszönöm a sorsnak, hogy nekem adott téged,
s viselhetlek szívemen, mint egy szivárványos éket,
melynek sziporkázó fénye,
csillogó zöld szemed édes melegsége.
Kun Magdolna
Az út végén
Ha majd az idő, fiam, erőmet veszi,
és fáradt lábaim is meg-megroggyannak,
ne ijesszen öregségem, arra gondolj csak,
mennyi követ elmorzsoltam a hosszú út alatt.
Mert tudod, bárhol, bármerre is jártam,
mindig volt pár éles kavics, mely talpam feltörte,
hisz az-az élet-út, amin át kellett haladnom,
csak némely helyen volt elegyengetve.
Így számtalan göröngy kísérte a léptem,
és számtalan akadály tornyosult elém,
de én csak mentem, fiam, mentem kitartó hűséggel,
hogy te büszke lehess rám ott az út végén.
Fotó-vers:Kun Magdolna
Szív-kapu
Soha ne zárd be szíved kapuját,
ha anyád várja fiam a bebocsáttatást,
mert egy anyai szívnek nincs fájdalmasabb,
mint mikor látja, gyermeke magába roskad.
Soha ne titkold, mi dúl odabenn,
mi az, ami láthatatlan könnyeket terem,
mert bárhogyan is titkolod rejtett bánatod,
egy anya úgyis felismeri azt a síró szívhangot,
ami egykoron szíve alatt dobbant életjeleket,
jeleket, melyek általa születhettek meg.
Így hát hagyd nyitva, fiam, szíved kapuját,
hadd áradjon be a szeretet-világ,
az a világ fiam, ahol anyád védelmez,
mindaddig, míg homoksírján nem nyit majd az idő,
örök fagyba belekarcolt jégderes telet.
Kun Magdolna
Hozzátok fűz
Hozzátok fűz csak minden édes emlék,
hiszen míg kicsik voltatok,
annyira szép, és csodás volt minden,
s tudtam, hogy lesznek holnapok.
Az volt a legszebb ébredésem,
amikor hozzám bújtatok,
szemeitekben láttam mindig
talán a legszebb csillagot.
Az volt tán minden boldogságom,
Amikor velem voltatok,
s szerettem volna nektek adni
mindent, amit csak adhatok.
Az volt csak mindig minden álmom,
hogy ti boldogok legyetek,
s megóvhassalak minden bajtól,
de már tudom, hogy nem lehet.
Az volt szívemben talán mindig
a legjobban kínzó bánatom,
amikor nem tudtam többet adni,
s őrjöngött bennem a fájdalom.
Az volt mindig az egyetlen vágyam,
hogy ott legyek végre köztetek,
addig, amíg csak el nem vonszol
az elmúlás sötét szelleme.
Az lesz talán a megnyugvásom
amikor látlak titeket,
révbe érni és boldognak látni,
hogy tudhassam azt, ha elmegyek
lesz aki véd, és karjába zár majd,
s nem fáj majd úgy, ha nem leszek,
mert én még ott is ugyan úgy óvlak,
féltlek, szeretlek titeket!
Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Fiamnak
Amikor születtél izzott a levegő,
szikrázott a nap, nem takarta felhő,
fény helyett ránk borult egy sötét árnyék,
picinyke tested pihenni vágyott még.
Gyereknyi testemből valódi csoda:
arcodon gödröcske, hosszú szempilla,
szomorú, sötétkék ragyogó szempár,
apró kezecse, mely a kezemre vár.
Megkaptad Fiacskám, el sem engedted,
az első lépésnél sírva követelted.
Azóta már eltelt néhány évtized,
s a simogató kéz még itt van neked.
Mit a sors juttatott, idézzük együtt:
a biztonságba kétkedés is vegyült,
voltak nehézségek, eltűnt remények,
álmok, kudarcok, mit veled éltem meg.
Ember lettél Fiam, Istennek hála,
az időbe vésődött lelkem vágya,
általad érzem mit jelent az: Anya,
nem csak fogalom, hanem a vér szava.
Köszöntő Anyától
Születésed napján
köszöntelek téged,
azon gondolkodom,
mit mondhatnék néked.
A sok elcsépelt szó
nem mondja el mindazt,
amit rád gondolva
érzek, drága fiam!
Csupán annyit mondok
őszinte hálával,
boldog anya vagyok
ilyen szép családdal.
Légy hát te is boldog!
Érjen még sok szépség!
Méltó társad mellett
élted legyen békés!
Szepesi Zsuzsanna
GYÖRGY Név jelentése:
Földműves
Név eredete:
Görög-latin eredetű, a Geórgiosz (latinul Georgius) névből
Név elemzése:
A György név éles elme kialakulását segíti. Amit elhatároz, igyekszik megvalósítani minden akadályon keresztül. Vezető egyéniség, a gyakorlati dolgokban is jól kiismeri magát.
Fiam szülinapjára.
Teljen a napod boldogan vidáman,
ezt a napot minden évben türelmesen kivártad.
Milyen nap van ma? Azt te is tudod jól,
születésnapodon kívánok minden jót!
Kívánhatsz ma bármit egyet adok neked,
a legdrágább anyai szeretetemet!
Teljesíteném neked mit szívedből szeretnél,
bármit megadnék amit csak tehetnék!
De nem vagyok jó tündér nem tehetek csodát,
látom az arcodnak halvány kis mosolyát.
Örül a szívem, mert te vagy a világon
az életet adó összes boldogságom!
Bánatos sose légy ott leszek veled,
tudnod kell s érezned, édesanyád szeret!
Ha rosszat is teszel nem számít most semmi,
így lássalak száz évig még boldogan nevetni!
Németh Viktória
Drága szentem (Fiam születésnapjára)
Születésnapod a legszebb ünnep nekem
Kezembe tarthattam ártatlan,gyönge tested
Felnőttél már, lényed mégis magamnál tartanám
Tudom, én csak felnevelni kaptalak
Harmatos fűtől is nagyon óvtalak
Felnőttél hát,gyermeki arcod
Megváltozott
Vigyázz, a sors veled is játszani fog
Kibuggyanó könnyeid vissza vissza tartod
Én tudom, megnyered a harcot
Kanyargós az élet kertje, fiam
Én melletted leszek,ha elfogadsz
Legyen a boldogság legszebb virágod
A hűség meg igaz, jó barátod
Kit az ég melléd rendelt, foggd meg a kezét
Soha el ne engedd.
Szeretlek fiam, te drága szentem
Biro Melinda 2015.1.6.
Meggyesi Éva:
Egy szülő szív csak sajog némán,
de nem szűnik szeretni soha,
egy szülői szív bárhogy is vérzik,
szeretete nem lanyhul soha.
Egy szülői szív mindig tud szeretni,
akkor is, ha már nem tud senki más,
bárhogy is fáj, és bárhogy is vérzik,
az egyetlen ,ki mindent megbocsájt.
Ne hagyd hát fájni! Ne hagyd összetörni!
Hisz minden dobbanása csak tehozzád száll!
Most ,amíg itt van,most kell megbecsülni,
hisz nem fog így szeretni soha senki más !
Ilyen voltál fiam
Mikor kicsi voltál fiam, odabújtál hozzám,
mert érezted, én vagyok az-az erős mentsvár,
ami oltalmaz és megvéd mindazon napon,
mikor majd szívedbe mar a kínzó fájdalom.
Mikor kicsi gyermek voltál, mindig tudtad azt,
anyád óvó karjaiban védelmet kaphatsz,
mert azok a karok oly erővel szorítanak téged,
hogy nem bír el vele a kíméletlen élet.
Mikor kicsi voltál fiam, hulló könnyeid
anyád fűzte kristályragyogású fényes diadémmá,
hogy a ködös napokon is tiszta ragyogással bírjon
az a két szomorú, homály lepte szempár.
Mert ha gyermekszemeidben mély-szomorúság ült,
anyád meséket mesélő ajka is el-elcsendesült,
csak két karjának ringatása erősödött fel,
hogy te szendergő álmodból mosollyal kelj fel.
Ma már felnőtt lettél fiam, s nem vigyázhatlak,
gyengült karjaimmal sem ringatgathatlak,
de a vérem lüktetése fiam, még ma is ugyanaz,
mint akkor, mikor szívem alatt ékként hordtalak.
Kun Magdolna
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
IMA
"Imára kulcsolom most a két kezem,
Elmondom a vágyam ,drága istenem....
Nem kincset szeretnék ,nem is gazdagságot.
Nem is magam miatt mondok imádságot.
Gyermekeim sorsáért ,aggódom nagyon,
az ő boldogságuk többet ér mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet a nehéz napokra,
gondolatokat ,amik a gondokat megoldja.
Adj nekik reményt,hogy bízni tudjanak,
erőt,egészséget,hogy el ne bukjanak.
Unokáim ,tisztességgel nevelhessék,
Munkájuk gyümölcsét el ne veszítsék.
Imádságaikat ne mondják hiába,
Vigyázz rájuk istenem..Rájuk s a családra..."
APA LETTÉL KEDVES FIAM!
GYERMEKEID: DOROTTYA 2007.05.13.
MÁRTON 2011.08.11.
SZERETETTEL NEKED AJÁNLOM:
Aranyosi Ervin: Apának is születni kell
Apának is születni kell, s ott lenni, vele élni!
(Ha szükséges, egy pelenkát, te is ki tudsz cserélni!)
A szeretet szép perceit nem pótolhatja semmi!
Nagy kihívás a feladat: – Hogy kell apának lenni?
Figyelni, hogy nő gyermeked, már az is egy ajándék,
s mutasd a férfi szerepet, s ez legyen közös játék!
Nézd hogyan nő az értelme, hogyan tágul világa,
foglalkozz vele, szánj időt, s hidd, ez a legfőbb vágya!
Apának lenni egyszerű, s tanulni kéne mégis,
rájössz majd közben, – mit, hogyan? – s hidd el segít az ég is.
Van ki munkába menekül, így igazolja másnak,
hogy jó apa, mindent megad, megteremt a családnak.
Ám nem minden a pénz, vagyon, gyermeked másra vágyik,
veled lenni és játszani, az együtt lét hiányzik.
Anyának lenni sem könnyebb, nem is kell azzá válnod,
gyermeked visszaigazol, amikor jól csinálod!
Nem kincseket vár tőled Ő, nem mesés gazdagságot,
az együtt töltött percekből alkot egy szebb világot.
Többet adhatsz személyesen, szánd rá idődet bőven,
figyeld hogy bontja szárnyait, mivé lesz a jövőben!
Aranyosi Ervin © 2015-07-31.
Csak szelíden gyermekem
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem,
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Kun Magdolna
Meggyesi Éva
Ne dobd el
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág.
Nézlek fiam
Nézlek fiam, nézlek,
csodálattal nézlek,
mint egy varázskönyvből kilépő
bűvös meseképet,
melynek színében rejtőzik
az-az élet-ír,
mely hajszolt éveimben
kitartással bír.
Nézlek, csak nézlek,
s titkon könnyet ejtek,
a boldog gyermekkorért,
amik múltba vesztek,
s amiket már többé
nem hozhatok vissza,
csak szép emlékként ringathatok
fáradt karjaimba.
Tudom,
minden gyermek azért nő fel,
mert ez az élet rendje,
s azért, hogyha megöregszik,
az élet nagy-nagy tanítását
tovább mesélhesse,
akárcsak én neked fiam,
akárcsak én,
egy neked írott versbe.
Fotó-vers:Kun Magdolna
ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIÉRT
Mindenható Te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Meggyesi Éva
Oly mások vagyunk, s oly különbözőek,
de anyaként mégis hasonlók vagyunk,
letépnénk minden töviset, szilánkot,
csak hogy őnekik ne essen bajuk.
Oly mások vagyunk,s oly sokat remélünk,
lehoznánk értük az égről a napot,
s ha nehéz is olykor,fáj a szívünk értük,
a mi csillagunk csak miattuk ragyog.
Oly mások vagyunk,de bárhogy meggyötörnek,
szívünk mégis csak miattuk dobog,
minden álmunk,és minden ölelésünk
az ő szemeikben újra felragyog.
Oly mások vagyunk! S ki anyaként érez
mások fájdalmán sosem mosolyog,
hisz egy anya ha szíve összetört is,
összetört szíve is csak értük dobog.
Ne rejtsd könnyeid fiam
Ne rejtsd el előlem a könnyeid fiam,
hisz minden férfikönny gyöngyszemekből van,
gyöngyszemből, mely szemed azon ékes része,
melynek ragyogása anyád szeme-fénye
Hát ne titkold a bánatod, mert az anyaszív,
megérzi fájdalmad, mely lelkedbe hasít,
és látja benne szenvedésed, látja zokogásod,
akkor is, ha mélyre ásod könnycseppcsillanásod,
mert az anyák érző szívét úgy alkotta Isten,
hogy az minden fájdalomra túlélést teremjen,
túlélést mely hitet ad minden gyermeknek,
akinek a szíve-lelke könnyel vértezett.
Kun Magdolna
Isten ajándéka
Tudom fiam, hogy már felnőtt férfi lettél,
s alábbhagyott szívedben a kamaszlobogás,
de szemedben még ott van az a gyermekies báj,
mely aranyba forrja szemem sugarát.
S lásd, ez a gyermekies báj fiatalít engem,
az teszi könnyedebbé azokat a nehéz éveket,
amelyek elvették hitemnek töretlen erejét,
s nem hagytak mást belőle, csak szilánkrészeket.
De míg benned láthatom az Istenajándékot,
és gyönyörködni tudok létezésedben,
pergő homok-időm nem lophatja könnybe
a túlontúlnál messzebb érő kékes végtelen.
Kun Magdolna
Egy perc erejéig
Egy perc erejéig simítsatok meg,
hadd érezzem szívem körül a gyermek kezeket,
mert oly kevés már az-az idő, mit sorsom tartogat,
s amiben még tisztán él az anyai tudat.
Csak egy perc erejéig öleljetek meg,
hogy újra átélhessem azokat a boldog éveket,
melyeknek minden percében hinni tudtam azt,
hogy általatok maradok halhatatlannak.
Csak egy percig nézzetek mélyen szemembe,
hadd vigyem el azt a tüzet, mely átmelengette
fagyos lelkemet azon a hosszú-hosszú úton,
ahol fájdalomkönny ült a jelenen, s a múlton.
Kun Magdolna
Az élet vége felé
Így az élet vége felé fiam, elgondolkozom,
mennyi mindent nem tudtam megadni neked,
és milyen sokszor mondtam elnehezült szívvel
azt, hogy nekünk ezt sajnos nem lehet…
De tudnod kell,
a sors nem egyformán kegyes minden emberhez,
van akinek megadatik a pénz, s a gazdagság,
van akinek egész életében küzdeni kell azért,
hogy élhető szinten fenntartsa magát.
Ezért kérlek téged,
soha ne gondolj rám haraggal és daccal,
és soha ne ítéld el volt döntéseimet,
mert nem az én bűnöm, hogy nem adhattam mást,
csak szeretetből fogant emberéletet.
Kun Magdolna
Ha majd gyermeknek látsz fiam
Mikor nagyon öreg leszek,
gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után,
ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket.
Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom,
s az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget szülte véges állapot,
nem ural majd többé tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel légy,
és ne változtasd irányomban régi énedet,
hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót,
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos körforgás,
egyszer majd te is öregkorba jutsz.
S egyszer majd te is rádöbbensz arra,
becsülendő az-az ember,
kinek kettészakadt sorsvonala
itt a földön, és a fenn a csillagokban is
a tiéd mellett fut.
Kun Magdolna
Csak egy kérés
Egy napon,
mikor már járni sem tudok,
s az életet is csak egyszerű játéknak veszem,
ígérjétek meg nekem,
hogy nem hagyjátok egymást cserben
még akkor sem,
ha sors írta éveitek csupa könny lesz
és csupa félelem.
Mert eljön az-az idő, mikor már én is
csak egy zihált lélegzet leszek,
melynek sóhajában szakad fel
ez a pár mondat,
- ki ápolja beteg szívetek,
ha már nem lehetek veletek.
S ki könnyezi át helyettetek
azokat az éjszaki csendeket,
melyek lassan felőrlik a perceket.
Azokat a perceket,
melyek oly áldottak voltak nekem,
mint a lelketek,
mert azok mind-mind belőlem hajtottak
életgyökeret.
Mikor az utolsó perc is elfogy,
megáll az idő.
Elhalkul a szív, elfogy az erő.
Vonatom sem robog már tovább,
nem hallat többé
zihált sóhajtást,
mert nem marad más belőlem,
csak egy véget nem érő
mérhetetlen gyász,
mely tán szívetekbe hagyja
kérésem szavát.
Kun Magdolna
Elszálltak az évek
Látod-látod, fiam elszálltak az évek,
gesztenyeszínhajam, csupa-csupa dér lett.
Szemem csillogása sem ugyanaz a régi,
csak a könny az, mely ragyogóvá fényli.
Elfáradtam utamon, nehéz volt a terhem,
hisz a legnehezebb fájdalmat is egekig emeltem,
hogy azt könnyednek lásd, könnyednek érezd,
ne legyen a te szemed is könnycseppektől fényes.
De most már bárhogy akarom, nem titkolhatom,
hogy átrobogott vonatom életutamon,
s oly közel van már hozzám az a végső állomás,
ahonnan ez a vonat nem indul tovább.
Látom fiam, már én is látom az élet-út végét,
s azt is látom, hogy lassan elfogy a fáradó lépés,
csak a szívem hajt még, csak azt hajt előre,
hogy őrködhessek feletted, mint annak előtte.
Mert amiért élni vágytam, te voltál nekem,
hisz tőled lett szép az egész életem,
te adtál értelmet minden szónak, versnek,
ami egy emberöltőből általam, kitellett.
Fotó-vers:Kun Magdolna
Egyszer megérted
Egyszer megérted te is gyermekem, hogy
mindig, mindenkor úgy szerettelek,
hogy lehoztam volna a csillagot az égről,
hogy ölelhesselek, dédelgesselek.
Szerettem volna sokkal többet adni,
s szívemben minden egyes dobbanás,
tehozzád szólt, ha nem is úgy hallottad,
hisz magába zárta a fojtott zokogás.
Megfáradt karom minden erejével
érted akartam küzdeni, hogy lásd,
milyen nehéz is erősnek maradni,
ha már tested- lelked megpihenni vágy.
Szerettem volna sokkal többet adni,
vakító nyárt, hol sárgul a határ,
hogy ne érezd soha, milyen is, ha fázol,
s ne legyen más, csak hosszú- forró nyár.
Azt akartam, hogy úgy tudjunk szeretni,
hogy el tudjunk fogadni minden kis hibát,
s szeretni tudjunk szívünk melegével,
akkor is, ha vérzik, akkor is, ha fáj.
S ha majd eltűnök a sűrű, téli ködben,
értetek szól majd mindegyik imám,
s kérem az Istent, adja vissza néktek
szívetekbe a régi lobogást.
Írta: Meggyesi Éva
Szívetekhez méltóan
Egy cél volt az életemben mindenekfelett,
hogy titeket méltóképpen szerethesselek,
s hogy felszárítsam arcotokról azon könnyeket,
melyek lelketek mélyéből felszínre törtek.
Csak egy cél vezérelt sok évmúlás alatt,
hogy töretlenül megőrizzem kitartásomat,
mert tudtam, ha elveszítem, vele veszik minden,
nem lesz, ki titeket méltón szerethessen.
Hisz nincs ezen a nagyvilágon még egy valaki,
aki értetek ily elszántsággal bírna harcolni,
mert csak az anyai szív az, mely ott is csatát nyer,
ahol hőst játszik a halál ezen véges élettel.
Vers:Kun Magdolna
Most szeresd őt
Most szeresd őt, ki felnevelt téged,
most fogd meg azt a két kezet,
amely oly gyönge, s annyira kérges,
mint a kiszáradt fák töve.
Most öleld át, ki virrasztott érted
annyi álmatlan éjjelen,
imára kulcsolt kezekkel kérve:
Tartsd meg őt nekem! Istenem.
Nem tudhatod, hogy hány könnyet sírt el,
érted, s mennyire szenvedett,
amikor nem tudott neked adni
csak pár szót, értékes kincs helyett.
Ha beteg voltál, ő vigyázott téged,
ha éhes, ő adott kenyeret,
s mikor fáztál a téli fagyban,
ő adott neked meleget.
Ha rossz voltál, mindig elnézte néked,
s akkor is épp úgy szeretett,
amikor éppen megbántottad,
s nem érezte, hogy szereted.
Most szeresd őt, hisz múlik az élet,
oly gyorsan, mint a pillanat,
ma még itt van, de ki tudja, holnap
lesz e, időd, hogy visszaadd.
Azt a jó szót, mit tőle kaptál,
hidd el: nem vár már túl sokat,
csak néhány feltörő tiszta hangot,
amely elhagyja torkodat.
Ne hagyd magára puszta télben,
mert holnap lehet, hogy nem marad
semmi más neked, csak keserű könnyek,
mik végigszántják az arcodat.
Írta: Meggyesi Éva
Nektek gyermekeim
Ha nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
vajon leheltek-e erőt fáradó testembe.
Adtok-e majd betegségben annyi kitartást,
hogy tovább bírjam taposni az élet-út porát.
Ha majd a felejtés fájdalma kínozza a lelkem,
mondjátok, lesztek-e a gondolatok bennem,
s vigyáztok-e sérült tudatomnak azon énjére,
melyben hervadásba lép az élet szépsége.
Hihetem-e azt, hogy nem kell csalódnom,
ha mélyre taszít lábamról a gyötrő fájdalom,
s ha már minden egyes pillantás arrafelé néz,
amerre nem nagy gond az élet-felejtés.
Ha majd nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
azért régi énem tartsátok kellő tiszteletbe,
mert lehet, hogy kívülről csak rongydarab leszek,
de belül semmi nem törheti meg a lelkemet.
Kun Magdolna
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 315
Tegnapi: 394
Heti: 1 768
Havi: 11 208
Össz.: 6 040 169
Látogatottság növelés
ZEMPLÉNI TÁJAK CSODÁLATOS KÉPEI, IDÉZETEK,VERSEK,KÉPEK - © 2008 - 2024 - elvonultan.hupont.hu