BIRO MELINDA VERSEI
Szeptember
Szeptember, ó Te kedves őszelő,
rozsdabarna ruhád milyen előkelő.
Áhitattal várlak,mindíg megcsodállak,
ahogy
színes csókoddal érinted a fákat,
a tereket behinted virágok szirmával,
lehulló levelek avarillatával,
megszelidíted a napsugarakat,
esővel táplálod a kis patakokat.
Táncra perdülnek az őszi langy szelek,
szerelmet vallanak sétáló szerelmesek
s az őszi esték lassan elcsendesednek.
Szeptember, megpihen válladon a fáradt táj,
ó hozol még aranysárga indián nyárt.
Már nem számolom hányadik szeptember,
mindíg eggyel több, mert ekkor születtem.
Színes a lelkem akár az öreg ősz,
életemben a boldog perc még elidőz.
Nyugalom van szívemben, nincs már lázadás,
békésen nézem, gyönyörű az őszi táj.
Egy- egy tücsök egyre hallkabban csiripel,
kedvesem súgja, lassan mennem kell.
A sétatéri padon lágyan elnyúlik
az est,szívemben ünnepel szeptember.
Biro Melinda 2018.9.1.
Ülök egymagam
Ülök egymagam, én és a lelkem
Ketyeg az óra, futnak a percek
emlékeim nem kimélnek engem
Miért tennék? Együtt írtuk életem
Mi együtt zengtük az éneket
Az örömöm, a bánatom dalát
A szerelem, a hűség jajszavát
Ülök egymagam, feledve múltat
Nem rágodni, mi lehetett volna
Hallgatni milyen a dallama
a mának, s nem törődni a jövő
világával.A tegnap a múlté
ne vádolj, ne ítélj,inkább kérj
A pillanat fontos, és szeressél
Most összerakom fájó magamat
hallgatva a mennyei szavakat
Elengedni minden fájó érzést
Fogadni az új jövő reményét
Biro Melinda 2014.6.28.
Dallamok szárnyán
Ha mély szemeid nem látom már,
és megszólal bennem a testi vágy.
Zenét hallgatok szép lelkem üdvéért.
Hallom,
a tóparton csendesen suttog a nád.
A dallamok szárnyán, Te jössz felém.
Az égen ezüst csillagok gyúlnak.
Képzeletben látom mély szemed néz.
S a ritmusok, mint ereimben a vér,
csörgedezve folynak.
Szivárvány álmom, vágyban úszó
testem, csípőm ring, elragattat
a tánc. Hangosan szól a dal.
Száddal érinted dús, barna hajam.
Együtt mozog ritmusra a testünk,
míg lelkembe hullatod lelkedet.
Azt a gyönyörűt.
Biro Melinda 2015.7.30
Arcodon a mosolyt...
Szemed kék tavában
megfürdetem lelkem.
Őszülő hajadba
beletúrom kezem.
Arcom barázdái
arcodon pihennek.
Mikor hozzád simulok
kezem kezeddel
összekulcsolom.
Együtt kérjük
imánk, Istenhez eljusson.
Együtt énekeljük
van még közös út.
Elhagyunk mindent
mi szomorú.
Szemed kék tavában
megfürdetem lelkem.
Arcodon a mosolyt
szívemben rögzítem.
Biro Melinda 2015.1.12.